Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Szakály Ferenc: Nagy Gergely pereskutasi „kereskedő tőzsér” viszálya Nagyszombat városával (1588). Adatok a 16. századi kereskedelem-szervezet kérdéséhez

Szerencsésre pontosan ezekből az évekből — közelebbről 1586-ból és 1588-ból — fennmaradtak az Alföldről Nagyszombat felé vezető főút egyik legfontosabb csomópontján, Érsekújvárnál áthajtott állatok és áthaladt szekerek után szedett hídvám jegyzékei. Várakozásunknak megfelelően —- több pereskutasi társaságában10 — mindkettőben megtaláljuk Nagy Gergely nevét. Az 1586-osban szeptember 27-énél, amikor is 50 ökörrel igyekezett a Szent Mihály-napi galgóci hetivásárra,11 1588-ban pedig június 6-ánál, amikor is 70 ökörrel a Szentháromság-napi nyárhídi, és augusztus 20-án, amikor 100 ökörrel a Szent Margit-napi sellyei vásárra tartott.12 A megrakott szekerekkel visszatérők névsorában azonban hiába keressük: 1586-ban és 1588 koranyarán talán azért, mert ezúttal vagy nem vásárolt „visszárut”, vagy pedig más úton hajtatott hazafelé,13 1588 koraőszén pedig azért nem, mert — mint olvashattuk — a nagyszombatiak feltartóztatták azt, és a jegyzék november 30-cal zárul, s addig Nagy még akkor sem haladhatott volna át Érsekújvárnál, ha a Pozsonyi Kamara november 26-i utasítására minden formaság nélkül azonnal visszakapja posztóját.

Egy harmadik levélből azonban, amelyben a Pozsonyi Kamara Nagy földesurának, az érdekében közbenjárt Szegedi Pál Csanádi püspöknek válaszol, kiderül, hogy nem így történt: a balul járt tőzsérre még hosszú meghurcoltatás várt s végül csak posztója egy részének feláldozásával szabadult. Ez a levél ugyan nem említi Nagy nevét, a benne előadottakból viszont nyilvánvaló, hogy róla van szó:14

Ad dominum episcopum Chanadiensem

Paulum Zegedei [így!] :

Reverendissime domine nobis observandissime. Salutem et humilimam nostro- rum deditam commendationem.

Reddite nobis sunt his diebus littere Dominationi Vestre Reverendissime de colono suo Pereskutensi [így], cui undecim pecias panni cives Tirnavienses propterea adimerent, quod se civem Tirnaviensem apud tricasimatores Zakolcenses esset professus et hunc titulum sibi sumpsisset. Scripseramus itaque ad senatum ipsius Tirnaviensis et per litteras nostras rogabamus, ut pannum colono reddent. Séd excusat factum senatus et iniuriam nullám colono factam esse asserit. Plane autem

10 Az 1586-os jegyzékben — amelynek vélhetőleg német nótáriusa felettébb nehezen boldogult a magyar nevek írásával —• „Kwtass”-i, „Kettzerkwtas”-i és „Vereskwtas”-i hajtők szerepelnek, az utóbbiak minden bizonnyal pereskutasiak voltak. Az 1588-as jegyzékben — amelynek írója már jobban bodogult a magyar ortográfiával — „Kwthas”-i és „Pereskwthas”-i hajtókkal találkozunk (vö. a 10—12. jegyzettel). E jegyzékeket először -a-o- (valószínűleg Tagányi Károly) ismertette: Marhakereskedésünk szabályozása 1605-ben. MGSZ 14 (1897). Mivel azonban a lelőhelyet nem közölte, a későbbi történészgenerációk sokáig hiába kutattak utána. Hódoltságkori jászsági források után nyomozva nemrégiben bukkant rá Kocsis Gyula ceglédi múzeumigazgató (vö. a 19. jegyzettel). Mivel ugyanő dolgozik a forrás sajtó alá rendezésén, mi ehelyütt csak a levelünkkel közvetlenül összefüggő adatokat emeltük ki belőle.

11 „Partiale telony Vyuariensis annuatim abegentium bouum, equorum ac ouium pro anno 86. (Teloniatores Stephanus Koues et Petrus Zobonya)”.

12 „Regestum partiale super abactionem boum, equorum et oüüium ac super transeunticne cur- ruum oneratorum per pontem Wyvariensem a prima die Decembris Anni 1587 vsque ad ultimum Novembris Anno 1558 facta.” OL E 210. MKA Miscellanea. Dominalia. Ease. 31. Tomus 35. Érsekújvár.

13 Az 1588-as szekeresjegyzék az előbbi füzetben elkülönítve, az 1586-os külön található: „Partiale curruum euntium per pontem Vyuariensem pro anno 86”.

14 OL E 15. MKR EC. Fasc. 65. (a megfelelő hónapnál), a Nagyszombathoz intézett levél pedig: Fasc. 49. (1581 [!]; a megfelelő hónapnál). A közlés módjáról Id. a 9. jegyzetben írottakat:

131