Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
válaszolt. Szegedi Híd címmel indított lapot Szent-Györgyi ifjúsága, és mint az egyik cikk írja: a Szegedi Híd szimbólum. A híd embereket, közösségeket, felekezeteket, társadalmi osztályokat, népeket köt össze. A híd a maga lábán álló, magától akarja az embereket szolgálni, nem ugródeszkája, vagy szekérhez kötött lova senkinek. A diákszervezetről ugyanott Szent-Györgyi írt hosszabb cikket: »...megvolt az én jutalmam is: ma a diákarcon több a mosolygás és a hallgatók többé nem „alázatos tisztelettel”, hanem szeretettel köszöntenek.«78 Az Esti Kurír örömmel állapítja meg, „hogy a szegedi egyetem ifjúsága végre önmagára talált, megtalálta azt a helyet, amelyről az elmúlt húsz év alatt különböző politikai mesterkedésekkel rángatták le”.79 Nem múlt el nap a magyar sajtóban, hogy Szent-Györgyi rektor és diákjai valamilyen formában ne szerepeltek volna. Talán országosan a legnagyobb visszhangot a szegedi egyetem diákjaiból alakult Színjátszó Társaság Hamlet előadása eredményezte. „A mi Hamlet előadásunk nem egyszerű műkedvelősdi játék — nyilatkozta Szent-Györgyi rektor az Új Idők riporterének. Itt arról van szó, hogy egy csoport fiatalember összeáll, megtanul önzetlenül, önként vállalt fegyelemmel működni. A saját felelősségére végzett közös munka a legjobb nevelője a fiatal léleknek. Az ilyen munka neveli Emberré az embert... Nemcsak önzetlenül, de őszinte lelkesedéssel álltam az ifjúság mellé, minden segítséget megadtam nekik, hogy ezt a munkát minél jobban, frissebben, lelkesebben végezhessék... A Hamlet előadásában résztvevő diákok lelkűkben olyan értékeket fognak az egyetemről magukkal vinni, amilyeneket semmiféle katedrái előadás nem tud nekik nyújtani...”80 Szent-Györgyi és leánya, Sík Sándor professzorral együtt, napról napra ott voltak a próbákon, közvetlen emberi kapcsolatot teremtettek professzor, rektor és hallgató között. Az előadás napján 1941. április 1-én a Nobel-díjas rektor olyan izgatott volt, mintha estére neki kellett volna játszania a Hamlet valamelyik vezető szerepét. Nem is beszélt másról, csak az előadásról, lelkes diákjairól, akik hosszú hónapok óta készültek lázas buzgalommal erre az estére. Minduntalan nyílt az ajtó, jöttek a szereplők, és mindegyiknek volt valami kérdése, valami külön kérnivalója. A rektor pedig akkor mindennél fontosabbnak tartotta ezeknek a színházi ügyeknek az elintézését. Szász Károly, az előadás Hamletje attól félt, hogy bereked a nagyobb jelenetek után, és azt kérte, hogy szükség esetén egy orvos megecsetelné a torkát. Szent- Györgyi azonnal felhívta telefonon Treer József tanárt, a gégespecialistát, aki személyesen ecsetelte az előadás alatt a dán királyfi torkát. Szent-Györgyi arra is gondolt, hogy a szereplők megéhezhetnek, ezért saját számlájára tormás virslit és narancsot is beszereztetett. A fiatal Horváth István rendezésében a szegedi városi színházban előadott művészi Hamlet nagy sikert aratott. A hangulatot az sem zavarta meg, hogy az állam 78 Szegedi Híd 1941., 1. szám (június). 79 Esti Kurír 1941. június 4. 80 Szegedi Pál: A szegedi diákok Hamlet előadása. — Új Idők 47; 15. 456—457,1941. Húsvét. 55
