Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Dokumentumok - V. Budapesti évek 1945–1948
Nem kívánom kétségbe vonni az Aegis, az egyetemi gazdasági hivatal és igazgatója idealisztikus célkitűzéseit és rendkívüli érdemeit. Úgy tudom, hogy ezeknek köszönhető, hogy az egyetem, minden állami támogatástól megfosztva, a kritikus napokat katasztrófa nélkül vészelte át. Nem mulasztottam el az alkalmat, hogy erre a kormányzat figyelmét felhívjam. Az egyetem által kezdett ilyenirányú üzleti ténykedés és egyetemi intézeteknek, eszközöknek, munkaerőknek, vegyszereknek stb. ilyen irányú felhasználása azonban ellenkezik az egyetem fogalmával és csakis mint ideiglenes szükség-intézkedés engedhető meg. Ennek általános megítélése és ily irányú intézkedések foganatosítása egyelőre kívül esik az akadémia ügykörén és engem nem illet. Ami rám tartozik a jelen pillanatban, az csupán az egyetem akadémikus tagjainak segélyezése. Addig, amíg ezek az urak nem élvezik a teljes tudományos szabadságukat, amíg saját egyetemük részéről a szabadságuk bármily irányban kor- látoztatik, intézetük, annak személyzete vagy eszközei üzleti célok szolgálatában állanak, addig az Akadémiának nincsen módjában segélyt nyújtani, sőt igyekeznie kell, hogy akadémikus tagjait a szegedi egyetemről mielőbb oly egyetemre vigye, ahol teljes szabadságot élveznek. Kérem Magnificentiádat, tájékoztasson hivatalosan a helyzetről, kívánatos lenne, hogy a tudomány fellendítése az egész országban harmonikusan történhessen és ne legyünk kénytelenek a szegedi egyetemet kirekeszteni. Kérem, ha úgy látja helyesnek, tegye lehetővé az akadémia segítségét azáltal, hogy vállalt kötelezettségeik alól az akadémikusokat felmenti (Jancsó, Ivánovics, Bruckner, Straub, Riesz).1 Ha a szegedi egyetemnek nehézségei lennének, szívesen járok közre a kormányzatnál, és szívesen emelek szót azirányban is, hogy az állami segélyezés terén a szegedi egyetem mostoha gyermek ne maradjon. Nem kell mondanom Magnificentiádnak, hogy a szegedi egyetemhez mély érzelmi szálak kötnek, s habár objektivitásom megtartani kényszerülök, kettős öröm nekem, ha a szegedi egyetem fellendítéséhez valamikép hozzájárulhatok. Meg fogja érteni azonban Magnificentiád, hogy mint az akadémia elnöke tudományos lelkiismeretemet vagyok kénytelen követni és nem nyújthatok segélyt oly egyéneknek vagy intézményeknek, melyek szembehelyezkednek a teljes tudományos szabadság elvével, s nem támogathatok közpénzen oly intézményt, mely üzleti érdekek szolgálatában áll, még akkor sem, ha végeredményben az üzlet gyümölcse tudomány céljaira for- díttatik. Bízom abban, hogy Magnificentiád bölcsessége meg fogja találni a helyes utat és megoldást. Maradok igaz tisztelettel: Szent-Györgyi Albert sk. a Magyar term. tud. Akadémia elnöke. Szeptember 10-én 1945. A rektori hivatalhoz érkezett 1945. IX. 17-én. Hiteles. CsmL RH3 ET. Jkv. — 175—194511946. sz. irat. — Géppel írott másolat, aláírással, pecséttel. 1 Jancsó Miklós, Ivánovics György, Bruckner Győző, Straub F. Brúnó, Riesz Frigyes. 330
