Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)

Dokumentumok - V. Budapesti évek 1945–1948

látott vendége ne lettél volna, amelyik ne hívott volna, amelyik ne nyújtott volna szá­modra több kényelmet, nagyobb munkalehetőséget, számosabb munkatársat, mint amit mi tudunk nyújtani. De ha a tehetség különbözik is az átlag embertől abban, hogy a nagyvilágon e kívül bárhol van számára hely, megegyezik vele abban, hogy otthona, igazi otthona a legnagyobb tehetségnek is csak egy van. De a sok munkahely között, amely Érted verseng, ez méltó-e arra, hogy magát otthonodnak nevezhesse? Mi az otthon? Fészek, őseink és szülőink által építve, amelyben képességeinket kibontjuk, azokat kifejlesztjük, megacélozzuk, hogy képe­sekké váljunk arra, hogy alkotásainkkal magunk felfedezte új igazságainkkal, a szen­vedés csökkentésével, vigasznyújtással, segítéssel, emelkedett derű szétsugárzásával a bajban, visszaadjunk az emberiségnek valamit abból, amit tőle énünket kiépítő otthonunkon keresztül kaptunk. Ha körülnézel ebben a teremben, három egyenesági ősöd képe tekint le Reád. Három generáción keresztül őseid ezzel a fakultással voltak elszakíthatatlan kapcsolatban. Három nemzedéken keresztül építették ezt a fakultást a magyar orvos- és tudós-szellem otthonává. A Lenhossékek, a Szent-Györgyiek ezt a másik otthonát, amelyet az anyagból formáltak, hiába keresnéd, azt szétszórta a történelmi erők pörölye, de azt az otthonukat, amelyet a szellem birodalmába építet­tek, itt találod meg, mert talán nincs a világnak még egy kultúrtestülete, amelynek kiépítésében három generáció ugyanabból a családból megszakítás nélkül vett volna részt és ez a három nemzedék mind a Te egyeneságú ősöd. Ebben a facultasban kapta tudományra éhes fiatal szellemed első fejlődésre ser­kentő táplálékát. A Te őseid által épített otthon adta Neked az első doktorátust. Ez a fakultás tehát a valóságban a Te otthonod. Reméljük, Te is annak fogod ezt érezni. Ha pedig az otthonodnak érzed majd, szeretni is fogod, ha pedig szeretni fogod, tökéletesíteni, erősíteni akarod, önkormányzatához szükséges képességeit díszíteni fogod új igazságokkal, növelni fogod jól kiválasztott tehetséges tanítványok­kal, biztosítani fogod az életét, mert hiszen az a Ti életetek is. Ennek a mi édes magyar nyelvünknek különös sajátsága, hogy a szóalkotásokba mélységes érzelmi tartalmat visz. Aki az otthonába tér vissza, azt mondja róla, hazajött, egyúttal pedig a hazának hívja azt a földet népével együtt, amely az otthon hordozója. Nemcsak ez a fakultás, ez a munkakör a Te otthonod, hanem ez a haza is, amelynek lehajtott fejű szomorú lakói, oly sok verejtékkel, oly sok vérrel, oly sok lelki és testi vívódással, belső és külső akadályokkal szemben tartják fenn ezt a kul­túrát és annak egyik jelentős részét, ezt a mi fakultásunkat. És így, noha a tehetség­nek a nagyvilágon e kívül mindenütt van helye, ebben különbözik az átlag embertől, de egyezik abban vele, hogy otthona csak egy van, ugyanúgy hazája is csak egy van. Hányszor kérdeztük méltó-e ez a haza, a mi hazánk arra, hogy a nagyműveltségű népek társaságában helyetfoglaljon? Hányszor kérdeztük, nem tenné-e bölcsebben, ha a jobb munkalehetőségek közepette a nagy, művelt államok munkahelyein növel­nénk a tudást, a kultúrát, hogy annak javait hatalmasabbra megnövelve ilyen módon 327

Next

/
Thumbnails
Contents