Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)

Dokumentumok - V. Budapesti évek 1945–1948

a belőlük hazánkra eső hányad is nagyobb lévén jobban emelnék ezt a népet is, mint emelik kisebb hatásfokú munkák, amit nehéz körülmények között idehaza végzünk.

Maga a magyar nép is történelme talán legsúlyosabb lelkiválságán esik át. Tele van meghasonlásokkal, tele van saját értékével szemben kishitűséggel. Növeli ezt a szörnyű lelki válságot az a körülmény, hogy nagyon is sokan vannak, akik ezt a lelkitusát, ezt az önlebecsülést, aláértékelést hangos sugallással mégcsak fokozzák. — Magunk is sokszor mondtuk, hogy Magyarországnak szüksége van a kultúrára, a tudományra, de a tudománynak, a kultúrának nincs szüksége Magyarországra.

Hát a nagyjainkat elfelejtettük? Gauss, Euclides talán nagyobb mint a Bolyaiak? A fehérje amphoter tulajdonságának felfedezője talán nem Bugarszky volt? Vájjon nem N. K. Adam állapítja-e meg, hogy a Surfact Chemistry ez az egész új tudomány a mi Eötvös Lórándunk felfedezésein alapul? Vájjon a modern ipar legfőbb erőforrását, az olajat nem Eötvös Lóránd torziós ingájával találják-e meg? Vájjon a modern műtevés egyik alapját, az asepsist nem a mi Semmelweisünk fedezte fel? Vájjon nem azt állapítja-e meg J. Needham, hogy az embrionális biochemiát Tangl Ferenc kutatásai alapján állapították meg? Az exact functionalis fiziológiára épülő belgyógyászat egyik nagy alkotója nem Korányi Sándor volt-e?

De így van ez az igazán magasrendű politikában is. Vájjon Aldous Huxley az Ends and Meansba nem a mi Deák Ferencünket mutatja be mint a legnagyobb modern politikai alkotó zsenit? Kérdezem, vájjon kevésbbé hiányoztak volna-e a Magyar alkotógéniuszok a tudománynak, a művészetnek és a legmagasabbrendű politikának, mint hiányzott volna egy Faraday, egy Liebig, egy Pasteur, egy Cromwell, vagy egy Voltaire? Bizonyára nem. Ez a magyar nemzet tehát, amely oly sok tehetségnek méhe, olyan kiváló alkotó géniuszokat, olyan nagy számban adott az emberiségnek, hogy minden magyar ember, bármilyen nagy zseni legyen is, büszke lehet magyar voltára olyanok előtt, akik az emberi aktivitásból a kultúra emelését tartják az ember legmagasabb tevékenységének. Ez a magyar nemzet méltó arra, hogy az emberiség legjobbjai küzdjenek érte, dolgozzanak felemelkedésén. Ez a tudat adjon Neked erőt szolgálatodhoz, kutatásaidhoz, munkádhoz, velünk való együttdolgozáshoz. Isten hozott!

Dr. Szent-Györgyi Albert ny. r. tanár válaszában kiemeli, hogy úgy jön vissza a budapesti egyetemre, mintha hazajönne. Ez az ő otthona. ígéri, hogy az egyetem jólétén és felvirágoztatásán fog működni. Hálás köszönetét fejezi ki a Karnak a sok megtiszteltetésért. Mindjárt most kénytelen a Karhoz egy kéréssel fordulni: hitelezzen a Kar neki bizalmat. Sajnos egyelőre nem tud a Kar ügyeivel alaposabban foglalkozni, mert kezébe vette a magyar tudomány újraépítésének ügyét, ez pedig nagyon sok munkát ad. Hozzá akar fogni a tudományos kutatáshoz is. Az intézet vezetése magában is nagy feladat, ezért elnézését kéri a Karnak, hogy nem tudja teljes erejét a Karnak szentelni. Fontos ügyek intézésében azonban részt akar venni. Ismételten köszöni a Dékán üdvözlő szavait és a Kar megtisztelő bizalmát.

SOTE Lt. OK Jkv. — 1945. július 31. — Géppel írott tiszt ázat.

328