Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
„Az egyetem feladata hármas: legősibb hivatása gyűjteni, terjeszteni és gyarapítani az emberi tudást. Második feladata kis számban nevelni a jövőnek tudósokat, akik majdan ezt a hivatást tőlünk átveszik. Újabb eredetű, de nem kevésbé magasztos az egyetemnek harmadik hivatása, nevelni a haza részére polgárokat, akik el vannak látva a szellem fegyverével... A mi egyetemünknek van még egy negyedik külsőleges hivatása is: hogy a nagy magyar Alföld szellemi központja legyen...”24 Az Új Idők 1941. húsvéthétfői számában megjelent nyilatkozatában ismételte meg gondolatait a nevelő egyetemről: „...Az Egyetemnek legfontosabb kötelessége önmagával is és a társadalommal szemben is az, hogy derék embereket neveljen. A szaktudós képzésnél fontosabb az embernevelés. A szaktudás nem ér semmit, ha nem egy egészséges emberi lélekbe van ültetve. Emberi alap kell a szaktudáshoz is. A mi korunk túlzásba vitte a szaktudást, előtérbe helyezte az emberi kvalitások felett. Pedig csak ezekre lehet igazán építeni...” A szegedi vegyészek lapjában, az 1941-ben megjelent Phlogistonban a temészet- tudományi oktatásról írt cikkében jegyezte meg: „Az egyetem első feladata, hogy nemzete részére táglelkű és tágszellemű polgárokat neveljen. A mai erősen fejlett és tagozott társadalomban a szaktudás fontos, de csak igazán úgy értékes, ha azt szélesebb emberi alapra építjük. A szakképesítésű szellemi proletariátus, a „homo unius liberis” („egykönyvű ember”) korunk egyik szomorú jelensége és veszedelme. Mindenkinek, aki egyetemet végez alma matere falai közül kultúrszeretetet és egy átfogó emberi műveltséget kellene magával vinnie...” AZ ORVOSTUDOMÁNYI KAR MEGSZÜNTETÉSE ELLEN A harmincas évek súlyos gazdasági válsága nemcsak azzal ártott a szegedi egyetem oktatásügyének és tudományos kutatómunkájának, hogy az előző évtizedben is szűkös állami költségvetési kereteket lefaragta, hanem az egyetem léte is bizonytalanná vált. Klebelsberg után az állam hivatalos művelődéspolitikája az ellenforradalmi rendszerben bekövetkezett szélsőjobboldali változásokat követte. Hóman Bálint művelődéspolitikai felfogása kezdetben kevéssé tért el Klebelsberg eredeti reform- elgondolásától, a 30-as évek elején viszont már a gömbösi „nemzeti munkaterv” fejezeteinek egyik tevékeny szerkesztője volt. A neonacionalizmus ekkor már mint túl konzervatív gondolat, lekerült a napirendről. A Klebelsberg-féle decentralizálás elvét az állami központosítás, a művelődési tevékenység uniformizálása és fokozott ellenőrzése váltotta fel, a színvonal és a minőség gondolatát demagóg jelszavakkal párosították. A felsőoktatás korszerűsítését Hóman erős központosítással és újjászervezéssel kívánta megvalósítani. Ennek az új művelődéspolitikának elsősorban a vidéki egyetemek estek áldozatul. Pécset még védte a katolikus klérus, Debrecent 24 Lásd a 175. sz. dokumentumot. 24
