Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
a belügyminiszter, de a Klebelsberg irányában sok külső megjelenítésében (emléktábla, a Hattyastelep, majd a Gizella tér róla elnevezése, díszsírhely stb.) is hálás Szeged nem volt kedves az új kultuszkormányzat előtt. A gazdasági kényszerűség az 1932—33. évi állami költségvetésben a 398 hazai tanszéket 328-ra csökkentette. Minthogy Hóman a budapesti egyetemhez nem engedett hozzányúlni, a három vidéki egyetemen 135—137 tanszék maradhatott meg. A kultuszminiszter három megoldást látott: 1. egyik vidéki egyetem teljes megszüntetése (és itt kizárólag a szegedire gondolt !), 2. mindhárom vidéki egyetemen egy-egy kar megszüntetése (a szegedi orvoskarra gondolt!), 3. a karok bizonyos fokú megcsonkítása. A hír a szegedi egyetemen és a város társadalmában óriási izgalmat és elkeseredést keltett. Tudatában voltak annak, hogy Szegednek nincsenek olyan politikai támaszai, mint amilyenekre Debrecen és Pécs rábízhatta érdekeinek védelmét. Egyetemi tanácsülés, orvoskari ülés, nagyarányú ifjúsági felvonulás, rendkívüli közgyűlés a városházán, újságcikkek sora, tiltakozó táviratok és memorandumok jelezték, hogy az egyetemért oly nagy áldozatokat hozó város egyöntetűen száll szembe a kormány várható döntésével. Veress Elemér orvoskari dékán nyilatkozott a sajtónak: „.. .Ha az orvosi kart elviszik innen, illetve megszüntetik, számos szegénysorsú hallgatónak aligha lesz módjában, hogy más városba menjen el tanulmányait folytatni és befejezni... Helyes volna a politikai agitáció is, ha igaz az, hogy a politika parancsolja a szegedi egyetem megcsonkítását.”25 A szegedi orvostudományi kar segédtanszemélyzetének küldöttsége Veress Elemér dékán felkeresése után Szent-Györgyi professzor intézetébe ment és közbenjárását kérte az orvoskar megmaradásáért. „...Én csak azt tanácsolhatom, — mondta Szent-Györgyi -— hogy menjetek vissza és folytassátok azt a fontos kultúrmunkát, amellyel az országnak eddig is olyan nagy szolgálatot tettetek... Az orvosi, vagy a természettudományi kar megszüntetése nálunk azért sem lehetséges, mert ezen kar tudományos intézetének felszereléséhez a Rockefeller-alap óriási összegekkel járult hozzá, amivel szemben az ország kötelezettséget vállalt azirányban, hogy az intézményeket fenntartja. Az egyezmény egyoldalú megszegése az összeg hiánytalan visszafizetésén kívül egy olyan, a becsületesség szabályaival ellenkező lett volna, amely világszerte közbotrányt okozna és megingatná a magyar nép megbízhatóságába vetett mindjobban érlelődő hitet. Magam, aki lényegesen járultam hozzá ahhoz, hogy a Rockefeller-alap nekünk segítséget nyújtott, egy ilyen beszüntetési üggyel egy percig sem azonosíthatnám magamat, és ha ilyen irányú intézkedés történne, az egyetemet és az országot kénytelen volnék elhagyni.”26 Az orvosi kar Szegeden tartásáért sűrűn hivatkoztak Szent-Györgyi nemzetközi hírére. Másutt fakultást állítanának fel neki, ehelyett nálunk fakultást visznek el, 25 Délmagyarország 1933. október 22., 3—4. 26 Az orvosi fakultás segédszemélyzete is tiltakozott kedden délelőtt az egyetem megcsonkítása ellen. — Délmagyarország 1933. október 25. 25
