Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Dokumentumok - II. A Nobel-díj dokumentumai. Szeged város díszpolgára 1937. október 28.–1938
lésünk és elismerésünk ezen jelét azzal az értékeléssel, hogy ez a város Méltóságodnak a legnagyobbat adta, amit adhatott. Siettünk Méltóságodnak átnyújtani ezt az oklevelet, mert azt akartuk, hogy Méltóságod a Nobel-díj átvételénél Stockholmban már mint Szeged szabad királyi város díszpolgára jelenhessék meg, és hogy ezen a felemelő ünnepségen Méltóságod maga mellett érezze Szeged város egész közönségének lelki jelenlétét. Prohászka mondja, hogy az igazság olyan, mint az olajcsepp. Öntsék bár reá a gyűlölet minden tengerét, fajsúlyánál fogva a magasba tört. A magyar igazság olaja- cseppjére évtizedek óta ontják minden oldalról a féktelen gyűlöletet, féltékenység és oktalan harag óceánjait, de mi tudjuk, hogy igazságunk a magasba tör és felszínre jut. A Mindenható adjon Méltóságodnak erőt, egészséget, kitartást, sikert, hogy a magyar igazság mielőbbi teljes győzelmére a tudomány rozsdát nem fogó acélával a Haza javára, egyetemünk díszére, és Szeged város büszkeségére minél nagyobb és minél több sikert érjen el. Nem volna teljes ünnepi megnyilatkozásunk, ha emlékezésünk szárnya nem rebbenne a Dóm kriptája felé, ahonnan a város legnagyobb barátjának, Klebelsberg Kunó grófnak szelleme helyeslőén int felénk, mintha azt mondaná, hogy veletek vagyok, veletek örvendezek, hogy Szent-Györgyi Alberttel megajándékozhattalak titeket. Szent-Györgyi Albert professzor úr Szeged doktora és díszpolgára, jelen tudományos életünk Albertus Magnusa,1 kézszorításomon keresztül fogadja Szeged város közönségének szívélyes, marasztaló üdvözletét. — Dr. Szent-Györgyi Albert a díszpolgári oklevelet a város polgármesterétől a következő szavakkal vette át: Méltóságos Főispán Úr! Méltóságos Polgármester Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság. Kedves Magyar Testvéreim! Mély megilletődéssel veszem át ezt az oklevelet, mellyel engem e város szeretete és nagylelkűsége a legmagasabb polcra emelt, melyre város polgárát emelheti. E díszpolgárság külső jele annak, hogy elértem a legmagasabb kitüntetést, amit ember életében elérhet: polgártársai szeretetét. Eddig azt hittem, hogy a legtöbb, amit ember elérhet, az egy tisztes sírhely. De nekem a sors ennél sokkal többet juttatott: egy helyet polgártársaim szívében, akik engem szívükbe zártak éppúgy, mint ahogy magam is már rég szívembe zártan ezt a várost. De az öröm és meghatottság mellett kétség is tölt el, mert az én nevem a szegedi díszpolgárok sorában olyan nagy nevek mellé kerül, melyekkel magát nem mérheti. Megnyugvást abban a gondolatban keresek, hogy ez a kitüntetés nem csak nekem az én múlandó és csekély személyemnek szól, hanem annak a kulturmunkának, melynek közkatonája vagyok, hogy evvel a díszpolgári oklevéllel a közgyűlés nem az én 1 „Nagy Albert” 234
