Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
dolgozott, mint a Medical Research Council vendége. A kétségbeesés és éhínség peremén érte F. G. Hopkins professzor meghívása, és 1926-ban Hollandiából az angliai Cambridge-be költözött, ahol 1930-ig, Szegedre kerüléséig dolgozott. Itt izolálta különböző növényekből, állati mellékveséből az általa akkor hexuronsavnak nevezett C-vitamint. A vizsgálatokhoz szükséges nagyobb mennyiségű anyag biztosítására E. C. Kendall meghívására egy évet töltött Rochesterben (USA), a Mayo Klinikán (1926—1927). Itt a hatalmas vágóhidakról szerzett anyagból egy év alatt 25 gramm hexuronsavat vont ki, és ezzel utazott vissza Cambridge-be, ahol 1927-ben a kémia doktora lett. KINEVEZÉS SZEGEDRE A török uralom alól 1686-ban felszabadult Szeged egy évszázad alatt nemcsak gazdaságilag lendült fel, hanem nagy vonzásterületével iskolavárossá is fejlődött. A város tanácsa már 1790. július 2-án engedélyt kért a Helytartótanácstól felsőbb iskola létesítésére, és 1792. december 11-én a piaristák szegedi gimnáziumában két líceumi osztállyal megindulhatott a magasabb szintű oktatás. 1859-ig, megszűnéséig ez az intézmény volt Dél-Magyarország egyetlen főiskolai jellegű tanintézete. Volt a tanácsnak egy másik, meg nem valósult kezdeményezése is. A pécsi főiskola Győrbe helyezése kapcsán 1802-ben vetődött fel a jogakadémia létesítésének gondolata. Tudományegyetemért folyó küzdelem az árvíz évében, 1879-ben indult meg Szegeden, és 1921-ig kilenc nagyobb akciót indítottak egyetem szerzésére. Kolozsvár 1918. december 20-i román megszállásával felvetődött a Ferenc József Tudományegyetem Szegedre kerülésének lehetősége. A város évszázados törekvése teljesült, midőn a nemzetgyűlés 1921. május 20-án elfogadta a törvényjavaslatot, és az 1921. évi XXV. te. szerint a Ferenc József Tudományegyetem „ideiglenesen” Szegeden nyert elhelyezést. 1921. október 9-én megvolt az ünnepélyes megnyitás, és 12-én megindult az oktatás. A Magyar Tanácsköztársaság leverését követően a trianoni békeszerződés Szegedet határvárossá tette, mindazon gazdasági és kulturális fellendülést visszavetve, amely a város előző évtizedeit jellemezte. Gazdasági pangás és munkanélküliség, pincelakások ezrei, a menekültek tömegeinek elhelyezésével kapcsolatos lakáshiány, az ellenforradalom megtorló intézkedései olyan helyzetet alakítottak ki, hogy a váratlanul egyetemi várossá válás az öröm mellett a gondok tömegét is jelentette. Az egyetem elhelyezése, a tanárok számára lakások, a sokszáz menekült és vidéki hallgató számára diákotthonok és menza biztosítása óriási áldozatokat követelt a várostól. Az ideiglenes elhelyezést csak az alsóbb szintű oktatás rovására oldhatták meg. Feláldozta a város a rókusi népiskolát az anatómiai intézeteknek, a móravárosi népiskolát járvány kórháznak, az állami főgimnáziumot a természettudományi kar intézeteinek, a fémipariskola új épületét (Kálvária tér 5/B, mai Úttörő tér) a belgyógyászati és sebészeti klinika, valamint a gyógyszertár és öt elméleti intézet számára. 12
