Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Varsányi Péter István: Csány László Szegeden és Csongrád megyében
níthatja is” — magyar vendégszeretetétől ösztönözve „...szíves érzéssel s készséges indulattal fogadandja körébe a kormányt”.9 Skultéty Andor vezetésével kormány- és városközi bizottságot állítottak fel („szállásolási bizottmány”), amelynek lett feladata a hivatalok, tisztviselők és családtagjaik elhelyezése.10 2 Akadt azonban egy probléma, amelynek eldöntése (illetve megoldási kísérlete) áthúzódott a régi fővárosból az átmeneti új székhelyre. Ez pedig a fővezérség kérdése volt. A fentiekben szóltunk a Görgei leváltása körüli huzavonáról, illetve az akkor született felemás intézkedésről, most ezt csupán kiegészítjük. A június 29-i miniszteri tanácskozás hadügyminiszterré Aulich Lajost, a honvédség egészének főparancsnokává Mészáros Lázárt nevezte ki, de a Komáromnál állomásozó fősereg vezérlete Görgei Artúr kezében maradt. Ekkor fészkelte be magát Kossuth fejébe — Vukovics szavaival — az a „szerencsétlen gondolat”, hogy át kellene vennie a sereg fővezérletét.11 A minisztertanács ezt, a szerencsésnek valóban nem mondható ötletet, akkor hidegen fogadta. Csak Csány László próbált megbarátkozni a gondolattal, ő is inkább taktikai megokolásból. Görgei engedetlensége megrendítette Csányban az iránta érzett bizalmat, más fővezér kinevezése — mármint Görgeit „végképp mellőző intézkedés” — mégsem tetszett neki. Közbülső, amolyan semleges megoldásként elfogadhatónak látszott Kossuth (ön)kinevezésének változata. Szerintünk ez a minden mindegy hangulat adta kezébe a tollat, hogy levélben közölje véleményét a kormányzóval. A levél július 9-én kelt Pesten, amikor egyedül van a kormány tagjai közül a kiürített városban. A tábornokok szintén elhagyták Pestet. „Most engedje meg kormányzó úr, hogy egy őszinte komoly szót válthassak” — írta Csány László. Kossuth a legutóbbi miniszteri tanácskozáson említette — a katonai vezetők engedetlensége következtében —, hogy maga akar fővezér lenni, tanácsosok támogatásával. Csány akkor beleegyezően nyilatkozott, most pedig „...azt életbeléptetni minden zavarok és félreértések elkerülésére múlhatatlanul szükségesnek” tartja. Ezzel az egészségtelen rivalizálást látja elháríthatónak; illetve annak biztosítékát, hogy a „hadi operátokra nézve” a kormány soha nem kerül ellentétbe a vezérrel. Szerinte ugyanis sokkal nagyobb a veszély annál, semhogy az „ingatag vezérség” tovább fennmaradhasson. Javaslatot is tesz a katonai tanácsosok személyére, ámbár ismerve azok felfogását, egymáshoz (és Görgeihez) fűződő viszonyát, nehezen tudjuk elképzelni áldásos együttműködésüket. Bayer József ezredesről, Henryk Dembinski és Mészáros Lázár altábornagyról lenne szó. A nagyobb lélegzetű, s felettébb fontos levél — talán a kilátástalan helyzet tükreként — a miniszter Csány önérzetes kifakadásával zárul. Ha a kormány tagja, akkor az is legyen, aminek lennie kell: a „haza előmozdításában” tényező. Mivel az ingatag szituációban ez nehezen képzelhető el, a fővezérré „nyilatkoztatás” kérdésének dűlőre vitelét sürgeti.12 Steier Lajos szerint ez a levél a politikai katalizátor szerepét töltötte be: megerősítette Kossuthot a fővezérség átvételének szándékában.13 s Csongrád megyei Levéltár (Szeged) Tanácsülési jegyzőkönyvek, 1237/1849. júl. 2. IV. A. 1003. a. sz. 10 Szeged története 2. Szerk.: Farkas József. Szeged, 1985. 788. 11 Vukovics S.: i. m. 145. 12 KLÖM XV. 699—700. 13 Steier Lajos: Haynau és Paskievics. Genius Kiadó, Bp. I. 177—178. 189
