Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában
jelentős kedvezmény, ha ismerjük az uradalmi robot, a töltésépítés és a hosszú fuvar Makót sújtó terheit.) Főleg az utcakapitányok és bakterek kiegészítő jövedelmi forrása volt az éjszakai kóborlók bekíséréséért kapott fejpénz.54 A hadnagyok a szállásokon kézbesített úriszéki végzésekért darabonként 24 krajcárt kaptak, de a lóporciójuk felemelését hiába kérelmezték, „mivel szabad szénájok vagyon, s Apátfalvánál, Palotánál messzebb nemigen mennek”.55 Ilyen fizetési viszonyok mellett érthető, hogy módosabb gazdák nem szívesen vállalták még a legelőkelőbb hadnagyi tisztet sem. Akik pedig rászorultak volna a fizetett tisztségekre, szegénységük miatt nem voltak választhatók. Ennek következtében a XIX. század elejére kialakult az a helyzet, hogy a kiszemelt lakosokat a szolgálat egy esztendeig való viselésére kötelezik azzal, hogy „...a szolgálat pedig nem azért volna a lakosokra vettetve, mintha abból valamely hasznos jövedelmet vehetnének, hanem ez, mint köz szolgálati teher, mindegyik földdel bíró lakost érdekli...”56 Lévén a város cselédjeinek „vékony fizetések”, a korrupció, a visszaélés termékeny talajra talált közöttük. Gritó Sándor kisbírót el kellett bocsátani, mivel a „veszekedések és más gonoszságok felett néhány márjásért szemet hunyt”. Makány Ignác panaszolta be Reskó Mihály hadnagyot és kisbíró társait, hogy a juhait ellopó tolvajokat pénzért elengedték. Sárközi Márton cigány kisbíró a járása lakosaitól pénzt vett fel különböző szolgálatok megváltása fejében. 12 pálcára ítélték, hasonlóan Kis György bakterhez, aki éjszaka gyümölcsfákat lopott a szőlőkből.57 A megyei és városi üldöző, ill. őrködő közegek az elfogott gyanúsítottakat — a súlyosságnak megfelelően — a megyei büntetőbíráskodás valamelyik fórumára adták. A városi bíráskodás szervezete és mértéke A XVIII. század elején újjátelepülő Makón a városi tanácsszervezet a régi formában újjáéledt. 1719-ben felépítették az első kezdetleges tanácsházát, ahol a bíró és egy-két esküdt alkotta az elöljáróságot. A tanács alapfokú bírói jogkört is gyakorolt, először a királyi kamara szegedi tisztjei, majd az úriszék és megyeszervezet fennhatósága alatt. A városi bíróság hatáskörét az országos irányelvek mellett a püspök-földesúrral kötött szerződések pontjai határozták meg. Az 1741. április 23-án Stanislavich Miklóssal kötött kontraktus 6. pontja kimondta: „Az elöljáróság a községi háztartási és gazdasági ügyeket önállóan intézheti. Kihágási ügyekben három forintnál magasabb bírságot nem szabhat.”58 A gyakorlatban a városi tanács lopás, verekedés, garázdaság, feslett életmód, házasok kibékítése, tiltott italmérés, keresztény—zsidó nézeteltérések tekintetében ítélkezett. (A zsidók egymás közt való peres ügyei nem tartoztak a tanács elé, ez a réteg önálló „kommunitást” alkotott, külön bíróval és elöljárósággal, a püspöki úriszék közvetlen ellenőrzése alatt.) Az 1740-es évektől a főbíró mellett megjelenik a másodbíró, akinek a peres ügyek intézése már speciális funkciója, noha emellett a községi jövedelmeket is kezelte.59 Az 1751-ben Engl Antallal kötött szerződés már 12 forintra emelte a pénzbüntetés mértékét, mely összeg a várost illette meg.60 A gyakorlatban pénzbüntetést csak 55 CsmL (Mf) tü. jkv. 14/1842. 56 CsmL (Mf) tü. jkv. 74/1839. 67 CsmL (Mf) tü. jkv. 34/1793., 3/1806., 65/1813., 15/1816. 58 Reizner i. m. 51. p. 59 Kelemen Ferenc i. m. 14. p. 60 CsmL (Mf) MvRÉ 64/1751. 87
