Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában

kártérítésként róttak ki, szívesebben alkalmazták a városból való kitiltást és a testi fenyítést, melynek maximuma nőknél 24 korbácsütés, a férfiaknál ugyanannyi pálca volt. Lehetőség volt rá, hogy a testi fenyítést pénzzel megváltsa az elítélt, de erre csak igen ritkán került sor.61 62 A kiszabott korbács-, illetve pálcabüntetést egyébként el kellett szenvedni, kivéve, ha egészségileg alkalmatlan volt az elítélt. Ilyen esetekben hosszabb-rövidebb áristom várt a bűnösre (pl. 12 pálca = 2 hét tömlöc). Igyekezett a tanács a testi fenyítést „pellengéres” jelleggel is felruházni. Az ítéletek hatékonyságát akarták így növelni anélkül, hogy a városi bíráskodás korlátáit átlépték volna. A ludat lopó Borzinkánét — akit az utcán az uraság katonái fogtak meg — 12 korbácsütésre ítélték, s úgy pellengérezték ki, hogy „a ludat a hátára köttetvén” az utcákon körbehurcolták. Szénatolvajok büntetésénél előfordult, hogy a botozás közben „egy csomó széna cégér lévén a feje fölé függesztve”.82 A városból való kitiltás szégyen- teljes formája volt a cigányok általi kihajítás.63

Az ítéleteket jegyzők fogalmazták és „Makó Város Bírái” jelzéssel, írásban adták ki. A tárgyalási eljárás mindig szóbeli, nyilvános és a bizonyítás lehetőségét teljesen kimerítő volt. Anyagi természetű, vagy ellenszegülés miatt executio-t igénylő esetekben az úriszéken folytatódott az ügy. (A püspök az 1751-es kontraktusban vállalta, hogy az ellenszegülők megbüntetésében segít a városnak.)

Jelentősebb kihágási és gazdasági ügyek kezdő fóruma is az úriszék volt. A XIX. század elején már olyan sok ügy érkezett az úriszék elé, hogy az uradalmi fiskális kénytelen elrendelmi, hogy a pereket csak többszöri sikertelen próbálkozás után küldjék elé. Az úriszék 60 forintig büntethetett és a városnál jóval több botot verethetett a bűnösökre. A gyakorlatban különös eréllyel lépett fel a jobbágyi ellenállás formáival szemben, míg a köztörvényes bűnügyek inkább a főszolgabírói szék — megyei törvényszék vonalán kerültek magasabb fórumokra.64 * Az előbbire bőven volt alkalma, hiszen Makó évszázados küzdelmet folytatott a püspökkel, hogy a XVIII. század eleji privilegizált helyzetét visszanyerje. Ezt az akaratosságot az uradalomnak a testi büntetések sűrű alkalmazásával sem sikerült megtörnie, sőt növelte a nép nya- kasságát, amely a városi elöljárósággal szemben is megnyilvánult. Közvetlen okot adott erre az is, hogy többször a földesúr „ültetett” rájuk bírót, aki nem mindig képviselte megfelelően a város érdekeit.

Az elöljáróság is erélyesen fellépett az ellenszegülőkkel, a „betsületes” tanácsot megsértőkkel szemben. Czirok Gergely 1756-ban kénytelen „elismervényt” adni, hogy a városból cigányok általi kihajítás terhe alatt többé senkit sem rágalmaz és gyaláz, az elöljáróságnak pedig engedelmeskedik. Kis Ferencet, aki Budán „Ns Árvay Dániel Pesti és Budai Magyar Hárfás és Poétával” gúnyverseket faragtatott a makói bíróról és azt terjesztette, 12 pálcára ítélték. Hasonló ítéletet kapott Diós János bakter, aki az esküdtbíróval feleselt. Nacsa Jánost, aki a tanácsot „hunczutnak” és akasztófára- valónak nevezte és Németh Mihály hadnagyot, aki a bíróval összeveszvén „fokosával két ízben vágni bátorkodott”, keményebb büntetés „elvételére” a főszolgabírói székre adták.66

61 Erre csak egy iparos ügyében merült fel adat, aki 12 pálcáját kerülte el három körmöd arany segítségével. CsmL (Mf) 35/1793.

62 CsmL (Mf) tü. jkv. 12/1803., 29/1810.

68 CsmL (Mf) MvRÉ 90/1796.

64 CsmL (Mf) tü. jkv. 34/1808. vö. Csizmadi—Kovács—Asztalos : Magyar állam-és jogtörtörténet. Bp., 1986. 268—273. p.

66 CsmL (Mf) MvRÉ 90/1756. és t.ü jkv. 42/1841., 29/1820., 25/1835.

88