Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában
VÍGH ZOLTÁN ADATOK CSANÁD VÁRMEGYE KÖZBIZTONSÁGÁRÓL A FEUDALIZMUS UTOLSÓ ÉVSZÁZADÁBAN A török hódoltság alatt, majd a felszabadító háborúk idején a közbiztonság országszerte teljesen leromlott. A török rabságból kezességre, vagy becsületszóra hazajött foglyok a váltságdíjat „koldulták”, hajdúk és volt várkatonák versenyt sarcol- ták az idegen zsoldoshadak által már kifosztott lakosságot. Délkelet-Magyarországon béke és háború egyaránt létbizonytalanságot jelentett. Buda visszavételének évében a török időket úgy-ahogy átvészelő utolsó Csanád megyei helység is a földdel vált egyenlővé. A már korábban elpusztult környékbeli falvakból betelepült lakói elvesztették mindazt, amit a helység hász jogállásának védelmében addig összegyűjthettek. Egy francia utazó még 1695-ben is pusztának írja le Makót és környékét.1 Az 1697-es zentai diadalt követően először rác határőr családok telepedtek a fűvel benőtt romokra, majd folyamatosan érkeztek a kamarai kedvezményekkel csábított menekült jobbágycsaládok is. A hadiszerzemény jogán birtokos kincstár szívesen látott a karlócai béke eredményeként végleg felszabadult területen a kiváltságolt határőrökön kívül adózó parasztokat. A szabad földfoglalás, négy évi adó- mentesség és a „libertini regii” jogállás meghirdetése elegendőnek látszott a betelepülés meggyorsításához.2 A letelepülést gátolta a továbbra is katasztrofális közbiztonsági helyzet, amelyet a községekben elhelyezett katonaságnak kellett volna helyreállítani. Jellemző, hogy 1702-ben éppen a császári csapatok sarcolásai, zaklatásai ellen kellett védlevelet kérni a királyi kamarától az újdonsült makói lakosoknak.3 A közbiztonság helyzete továbbra is jelentős — és ezért vizsgálandó tényezője maradt a gazdasági és társadalmi viszonyok alakulásának. A Rákóczi-szabadságharc hadi eseményei során ugyan kivonultak a szerb határőrök és a császári csapatok Makóról és környékéről, de megjelentek a periférikus kuruc csapatok, versenyt sarcolva a lakosságot. A makai bírák 1704-ben gyöngyösi táborában keresték fel panaszukkal a fejedelmet, aki az alábbi szövegű oltalomlevelet adta: „Makai Lakos Híveink alázatos Instantiájokbul értettük, hogy hadaink közzül sokan akármelly Tisztünk Passusával, sőt némellyek a nélkül is az emlétett helységh- ben bé menvén, étel s ital és egyébféle ghazdálkodást rendetlenül kívánnának, sőt 1 Bohdaneczky Edvin: Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVHI. században. Makó, 1940. 11. p. 2 Csongrád megyei Levéltár Makói Fióklevéltára [a továbbiakban CsmL (Mf)], Makó városát Régiidőktől Érdeklő iratok (a továbbiakban MvRÉ) 1699. 5. sz. ’ MvRÉ 9. sz. 77
