Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában
egyébiránt is húzni, vonni a lakosokat nyomorgatni és egyébféle minden alkalmatlanságokat elkövetni szabadosán merészlettek... Ezokáért...parantsoljuk megh írt helységhben maghunk, vagy Gener. Úri híveink Passusa nélkül bémenni ne meré- szellyék: különben ha kik Parantsolatunk ellen...cselekedni merészelnek, adunk hatalmat az emh'tett Lakosoknak, hogy az ollyakat megfogván, érdemek szerént való büntetések elvételére Táborunkba hozzák...”4 A szatmári béke után kuruc bujdosók népesítik be a nehezen megközelíthető nádasokat és erdőket, még gerilla harcot folytatva a labancok ellen, de már az úton- állás, rablás is sokuknak kenyere. A megrendült közbiztonság 1716-tól a megújuló török háború terheivel együtt súlyosbította a helyzetet. Már a háború első évében kénytelenek a makóiak védlevelet kérni III. Károlytól, hogy a szüntelenül járó-kelő német katonaság és a szerb határőrök ne bántalmazhassák, károsíthassák őket.5 Az 1718-ban, a passzarovici békét követően létrehozott Temesi Bánság — ahova Bécs és Baden környékéről bűnöző elemeket is telepítettek — a XVIII. század közepéig játszott negatív szerepet Csanád megye közbiztonságára.6 III. Károly már 1717-ben rendelkezett — a nemlétező Comitatus Csanádiensis- nek címzett leiratában — a közbiztonsági állapotok helyreállításáról.7 A végrehajtásra hivatott megyeszervezet megalakulása azonban még közel másfél évtizedig váratott magára. Az ÚJJÁALAKULÁSTÓL A BETYÁRKÉRDÉS JELENTKEZÉSÉIG A török hódítás előtti Csanád megye névadó székhelye a török kiűzése után sem tudta kiheverni a pusztítást, a vezető szerepet az egyre jobban gyarapodó Makó vette át. (1719-től püspöki birtok ugyan, de a terhek jó részét pénzzel megválthatták.) 1730-ig a telepítések és spontán betelepülések eredményeként Makón kívül kialakult Battonya, Tornya, Földeák kisebb-nagyobb számú lakossága és a puszták birtokossága. A tizennégy elhagyott jobbágy telekből álló Kovácsházát 1724-ben vásárolta meg a dévai Bibics család. Ugyanezen évben III. Károly jóvoltából Tököli (Popovics) János lett a kevermesi és a vizesi puszta adományosa. A gyoroki Edelspacherek 1725-ben vásárolták meg több Arad megyei birtokkal együtt Dombegyházát. A legnagyobb Csanád megyei birtokot Rajnáid modenai herceg kapta 1726-ban. AIII. Ká- rolynak tett hű szolgálataival indokolt adományozás Apácza, Bánhegyes, Csató- kamarás, Dombiratos, Földvár, Kaszperek, Fecskés, Kunágota, Kupa pusztákat, Tornya és Battonya lakott helyeket foglalta magába. Az első beköltöző nemes család, a Návayak 1728-ban nyertek mixta donatio-t Földeákra.8 A királyi kamarát felváltó magán földesurak a beiktatás nyomán megkezdték birtokaik kiaknázását, jobbágyaik kizsákmányolását, amely a súlyos közbiztonsági helyzettel együtt szükségessé tette a megyei erőszakszervezet mielőbbi felélesztését. A birtokosok sürgetésére 1731- április 7-ére hívta össze az első generalis congre- gatio-t báró Falkenstein Béla Csanádi püspök, újonnan kinevezett főispán. A megalakuló, megyeszervezet már az első közgyűlésén célul tűzte ki a határőrvidéki „rácok”, a hadjáratok és az idekeveredett kóborló elemek által veszélyeztetett személy4 MvRÉ 10. sz. 5 MvRÉ 16. sz. 6 Magyarország története szerk. Molnár Erik Bp. 1967. 322. p. 7 CsmL Acta non Protocollata 1717. 8 Gilicze János—VIgh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699—1777) Szeged, 1986. 20. p. 78
