Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza
éves alföldi várost. 5458 ház összeomlott és csak 265 maradt épségben. A megmaradt középkori vár bontását pedig közvetlenül a Víz után megkezdték, s az 1882-re be is fejeződött. A város újjáépítése új, akkor modern eklektikus városszerkezettel történt meg. A rettegett víztől való félelemből végül a város az általános feltöltésben látta a kiutat, s így a középkori városszerkezettel együtt a korábbi domborzat is megszüntetésre került. Pedig a csak alföldi területen észrevehető, kis szintkülönbségek jellegzetes települési szigetek nyomát őrizték, kultúrrétegek emelték meg a tömbök szintjét, míg az utcák mélyebb vezetése a gyakori árvizek levezetését is szolgálta. Mindössze a fennmaradt 265 ház jelölt ki olyan igazodási pontokat, amelyek többségénél az új tervnek a korábbi várossal számolnia kellett. Ma, az alig 100 éve új szerkezettel újjáépült város újabb rekonstrukción esik át, s könnyen lehet, hogy amit az idő és a víz megkímélt, áldozatul esik a XX. sz. sokszor technológiai meghatározottságú szemléletének. A történeti helyrajz rekonstrukciójának elsősorban tudományos jelentősége van. Emellett azonban gyakorlati haszna is felmerül. Enélkül nem elemezhető ki, hogy a sok csapás után mit is őriz még a város a múltjából. Más városok példájából ismert, hogy a telekosztás, az utca vonala, egy-egy közlekedési vonal helye az évszázadok során szívósabban maradhat fenn, mint a kőből épült emlékek. S ahol a történeti struktúra fennmaradt, a kutató könnyen talál — ott ahol korábban gyanú sem merült föl erre — föld alatti, vagy épületbe befoglalt, eddig fel nem ismert maradványokat, amelyek múltunknak anyagában is hiteles tanúi. Ilyenekre Szegeden is joggal számíthatunk. Ha — mint reméljük — e munka hozzásegít ahhoz, hogy több-kevesebb pontossággal megismerhető legyen Szeged középkori helyrajza, s utcáit, háztömbjeit, nevezetesebb épületeit a mai térképpel egyeztetni tudjuk, akkor sok minden nyom előtűnhet, amiről ma jó okkal hisszük, hogy az idők során megsemmisült. Elég, ha arra utalunk, hogy például a valamikor önálló közigazgatású Felsőváros középkori főutcája — a mai Dugonics utca — egyik szakaszán ma is a középkori nyomvonalán halad. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy ennek az utcának az árvíz után tervezett módosított vonala soha nem valósulhatott meg, éppen az itt álló épületállomány kemény ellenállása miatt. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a pincék, de több esetben a felmenő falak is jóval régebbiek itt, mint az eklektikus jegyekkel díszített homlokzatok. A középkori helyrajz birtokában megjelölhetők azok az utcavonalak, teresedések, és egyéb városszerkezeti elemek, (pl. a városkapuk helye stb.) amelyek védelemre méltók. De ezen túlmenően célirányos régészeti feltárási tervek készíthetők. Értékelhetők a mélyépítéskor véletlenszerűen előkerülő leletek, sőt a talajmechanikai fúrásoknál áttört kultúrrétegek is más megvilágításba kerülhetnek. Szegeden 1959-től 16 műemléki vagy történelmi nevezetességű ház került lebontásra. A műemlékek száma a műemlékjegyzék revíziójával is jelentősen csökkent. Várhatóan ezt a tendenciát is lassítja vagy megállítja minden újabb ismeret, ami a városnak múltjából fennmaradt emlékeit szélesebb összefüggésekbe helyezi. Szegedről középkori térkép nem maradt fenn. A legkorábbi, — egész várost ábrázoló 1713-ból való — térkép is csak vázlatos. Utcaneveket nem tartalmaz. Ami az okleveles említésekből, összeírásokból kiolvasható volt, azt a helytörténet utóbbi száz évben készült szakirodalma tartalmazza. A helyrajz — csak elvi síkon mozgó leírásában néhány finomítás ugyan történt a közelmúltban is, de a meglevő adatokból az ismert módszerekkel jelentős, újabb eredményre számítani már nem lehetett. 6
