Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza
Az összes összefüggést — lehetőleg egyidejűleg — szem előtt tartva fel kellett ismernünk, hogy az adójegyzékekbe foglalt utcák és tömbök nagyságának, s matematikai modellel meghatározott egymásmellettiségüknek az adott térképen — és lehetséges kiterjesztésén — mely rajzolat felel meg leginkább. Természetes fogódzónak tekintettük az ismert történelmi adatokat, amelyek egy-egy városrészben kiinduló pontonként felhasználhatóak voltak. Pl. Felsővároson a Szt. György u. ismert helyét, a Szt. Miklós monostor összeírását a Szt. Miklós u.-i mahallé-ban, a Középváros két részben történt összeírásának kikövetkeztetett területi hátterét stb. Azt a feltevésünket, hogy „Szegedi” elnevezésnek (Zediensis), csak kívülről érkező összeírok — esetünkben a bácsi püspökség papjai — számára lehetett megkülönböztető értelme Szegeden, a lehetséges térképrajz jól igazolta. Az elnevezés a Péterváradi útra illett, amelyen az összeírok megérkezhettek. Az elrendezés megrajzolásánál előnyben részesítettük azokat a változatokat, amelyeknél a mátrix legtöbb metszéspontját igazolta a rajz és viszont. A tetszetős egyezések ellenére elejtettük azokat a változatokat, amelyeket a mátrix valahol kifejezetten cáfolt. A végső elrendezés számunkra is meglepő módon igazolta önmagát: Amikor a Felsőváros és Középváros rajzát egymás mellé tettük, láthatóvá vált, pl. hogy a középvárosi „plathea Thoth” utca a két városrész határán, a Felsővároson összeírt „Mahalle-i Tót ucsa” tömb mellett fut, s így értelemszerűen lett annak a névadója. Feloldódott az az ellentmondás, hogy a két összeírás más-más városrészbe vette a Tóth nevű területi egységet. Ez a latin török területi szemlélet eltérő voltából logikusan következett. A térképet kb. 1:7300 léptékben az 1850-es városmérési térkép186 eredeti nagyságában rajzoltuk (13. sz. térkép). Követtük a tömbhatárokat, de ahol lehetett az 1776-os Balla-féle térkép187 szerint korrigáltuk. Ahol a tömbök nem voltak teljes egészében követhetők, ott az 1776 és 1850 közötti változás logikáját felhasználva következtettünk a korábbi állapotra. A Palánkot a Marsigli-féle188 ábrázolás szerint rajzoltuk fel. Ahol korábbi írott forrásokból vagy a mahallék nevéből kikövetkeztethető volt, feltüntettük a korábbi és későbbi utcaneveket is. Egyébként a térkép az 1522-es állapotot mutatja. A Középváros rajzi részét csak tájékoztatónak tekintjük, mert itt jelentős változást okozott a külső palánk építése 1717-ben. (Az utcák rendje itt is a többi városrészekhez hasonlóan alátámasztott.) A rekonstruált térkép geodéziai térképként természetesen nem értékelhető, de a város tér- és településszerkezetének arányhelyes, jó tájékoztatást nyújtó, a történeti adatokkal összekapcsolt rajza. A térképen jelöltük az írott forrásokban szereplő, helyhez köthető épületeket, intézményeket és egyéb helyrajzi vonatkozásokat. Külön tervrajzon megadjuk a rekonstruált középkori várost a mai utcahálózatba berajzolva (14. sz. térkép).189 A 3. és 4. sz. mátrixon jelöltük azokat az összefüggéseket, amelyeket a térképi rekonstrukció során felhasználtunk. A rekonstrukció első összeállításánál az összeírások sorrendjére semmi konkrétumot nem tudtunk megállapítani. Kulcsár Péter lelte meg a sorrend kulcsát. „Az 1522-es szegedi tizedjegyzék mint történeti forrás” című tanulmányában ezzel kapcsolatban két dologra figyelt fel. A latin jegyzékben bizonyos rendszerességgel előfordul, hogy a lakóhely azonosságára utalva az „ibidem” (ugyanott) bejegyzés 188 Forrás 1850. 187 Forrás 1776/1, 1776/2. 188 Forrás 1686/2. 189 A mai vázrajzhoz az 1:500 lépétkű városmérési térkép (Forrás 1959) gépi úton kicsinyített rajzát használtuk. 40
