Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza

szerepei, s ez arra utal, hogy az összeírok a házak, porták rendjében haladtak. Másrészről, Kulcsár megfigyelte, hogy az összeírásban a szőlős és juhos gazdák névsorbeli elhelyezkedéséből megállapítható, hogy az összeíró az utca egyik oldalán a bevárostól haladt kifelé, — eljutott leggazdagabb szőlőbirtokosoktól a „juhszélen” lakó juhos gazdákig — majd a másik oldalon haladt befelé. Világosan látszik, hogy érkezik az összeíró egy más gazdasági típusú területre, majd hogyan tér vissza a kiindulóponthoz.

Ezt a rendkívül fontos ismeretet kihasználva a már elkészült rekonstrukció egy választott területén a Palánkban igazolni tudtuk, hogy a keresztény összeíró a Szent Demeter utcát a következő úton járta be: (16. sz. térkép)

Az utca Tisza felé eső oldalán, a templom táján indult s a vár felé haladt. Útja során érintette a Szent Demeter u.-i mahallét a Babarchy, Kethelwere, Somlyai porták mentén. Ennek látszólag ellentmond a defterben a Babarcsi, Somlai, Kötélverő sorrend. Ha azonban a mahallénál egy óramutató járásával ellenkező körüljárást tételezünk fel, amely kb. a templomtól indul a Szt. Demeter utcán és kikanyarodik a Tisza felé, akkor nem csak a sorrend áll helyre, hanem az is magyarázatot kap, hogy a Babarcsy és Somlai név között a defterben egész csomó név van, a tizejdegyzékben csak egy pár (ezek a tömb délnyugati és Tisza-parti oldalának családjai).

A latin összeíró a Szt. Demeter utcán végighaladva eljutott a Plathea Zantho-ig, ezt az érintkezést igazolja a Katha, ill. törökben a Szandzsákbég mahalléjába (másképpen Boldogasszony utcai tömbbe) eső Katai családnév.

A Szt. Demeter utca északnyugati oldalán visszafelé haladva a következő portákat érintette: Kys, Zwlch, Barathyn, Kwthasy, Aurifaber, Warga. Ezek megfelelői mind a Nagy u.-i mahalléba esnek, megint csak ellenkező (óramutató járásával ellentétes) irányú bejárás sorrendjében, Varga, Ötvös, Kutas, Beratin, Szűcs, Kis (a törökben a Kis és Szűcs porták között 12 név van, ezek a tömb Kis Csapó utcába nyíló részén fekszenek).

Ez az egy kiragadott példa több dolgot igazol:

— A latin összeírás valóban úgy történt, ahogyan Kulcsár feltételezte. Az össze- írók a Sárady házban, a Zegediensis utca belső szakaszán, de nem a legvégén, valahol a mai Árpád tér környékén laktak. Innen nézve logikus volt, hogy a Szent Demeter utca összeírását a közelebb eső, templom felőli végén kezdjék.

— A mahallék összeírása tömbszerű; — két esetben igazoltan —, feltételezhetően általában az óramutató járásával ellenkező irányú mozgással történt.

— A nagy számú, sorrendben is megegyező név pedig elsősorban jogossá teszi feltételezésünket, hogy a térképi rekonstrukció helytálló.

Nem lehet feladat, hogy saját eredményeink fontosságát hangsúlyozzuk. Inkább csak összegzésként álljon itt a munka néhány tanulsága.

Ugyanazoknak a családoknak utcánkénti, illetve tömbönkénti adóösszeírása, jellegzetes példa az azonos jelenségsor európai, illetve keleti megközelítésének eltérő gondolkodásbeli sajátosságára. S a kétfajta összeírás rejtetten ugyan, de halmazelméleti úton értékelhetően megőrzi az utcák és tömbök földrajzi helyzetét. Ilyen helyrajzi Információ közlése túlmegy az összeírok szándékain, s azt külön-külön egyik jegyzékből sem lehet kiolvasni. A matematikai modell alapján végzett együttes értékelés azonban képes arra, hogy ezt a többlet ismeretet, napvilágra hozza. S ezt más település esetén is esetleg meg lehet kísérelni. Emellett a települési térségalkalmasság viszonylagos történeti állandósága a területében és népességében történelmi okok miatt változó települések helyrajzának rekonstrukciójában szilárd alap, mivel a településfejlődés történeti logikáját használja fel, s ennek segítségével a fennmaradt építészeti, régészeti,

41