Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden

kinevezési és rendelkezési jogköre erősödött. Az autonómia legszembetűnőbb korlátozása a kormány feloszlatási jogának törvénybe iktatása volt (állam érdekeit veszélyeztető magatartás, tartós munkaképtelenség vagy válságossá vált gazdasági helyzete miatt. 36. §. 1. pont). A közigazgatási apparátus erősítését, szakszerűbbé, modernebbé tételét szolgálták a törvény azon részei, amelyek megkíséreltek rendet tenni a hatósági fokozatok és eljárási szabályok rengetegében, továbbá a tisztviselői kar képzettségi szintjének emelését és a fegyelmi eljárást szabályozták.

A TÖRVÉNY SZEGEDI VÉGREHAJTÁSA, AZ 1929-ES VÁLASZTÁSOK

A törvény végrehajtási utasítása kötelezővé tette a törvényhatóságok újraválasztását és rendelkezett a törvényhatósági szervezet újjáalakításának módjáról is. Ennek előírásai szerint a főispán, és a polgármester azonnal intézkedéseket tett a választások előkészítésére. Júliustól megszűntek a nyilvános tanácsülések, a közgyűlési napirendeket a polgármester elnökletével zárt üléseken készítették elő.16 A főispán július 10-re rendkívüli közgyűlést hívott össze, melyen szabályrendeletet alkottak a választókerületi beosztásról (I—XXV. kerületet hoztak létre), továbbá az egyes választókerületekre eső bizottsági tagok és póttagok számáról. A törvény a választandó tagok számát Szegeden, a lakosság számához igazodva, 72 főben állapította meg. A városban — az 1922-es beosztást alapul véve — 36 szavazókört alakítottak ki úgy, hogy minden szavazókörben 2 tagra és 1 póttagra kellett szavazni kb. ezer választónak. A törvényhatósági választójog az országgyűlésihez igazodott, azzal a megszorítással, hogy 2 év helyett 6 évi egyhelyben lakás követelményét fogalmazta meg. A törvényhatósági választók névjegyzékének elkészítéséhez a város egy 1925-ös lakossági összeírást vetett össze az országgyűlési választók névjegyzékével.

Ennek alapján kb. 900 fővel csökkent a szavazásra jogosultak száma (35 500-ról 34 600-ra). Minden választóról külön nyilvántartási lap készült a főjegyzői hivatalban. Még a július 10-i közgyűlésen intézkedtek az örökös tagok kijelölésére hivatott bizottság megalakításáról.17 A törvény az örökös tagok számát 9 főben állapította meg. Közülük 5 főt még a régi közgyűlésnek kellett megválasztania, hogy biztosítsák a törvényhatóság folytonosságát. Erre 1929. július 17-én került sor. Az újonnan alakítandó közgyűlésbe delegált örökös tagok név szerint a következők voltak: Gróf Teleki Pál, Kószó István, Back Bernát, Menyhárt Gáspár, Kiss Ferenc.18 Ezután a törvényhatósági bizottság még több búcsúülést tartott. Október 23-án változatlan összetételben újraválasztotta a 24 tagú Központi Választmányt, amely a választói névjegyzékek törvényességét biztosította.19

Közben a virilisek választására is megtörténtek az előkészületek. Az adóhivatal összeállította a virilis választók névjegyzékét oly módon, hogy a megválasztandó 72 virilis jogú képviselő számának hatszorosát (432 + 10 fő) vette fel a névjegyzékbe.

A képviselők harmadik csoportjának létszáma 34 főt tett ki: szakszerűségi alapon 7 fő, vallásfelekezeti alapon 6 fő, érdekképviseleti alapon 21 fő.

16 A tanácsülések zárttá válása nemcsak a helyi sajtó tiltakozását váltotta ki. A Tiszántúli Hírlapban is visszhangot kapott, összehasonlításul a nyilávos tanácsüléseket tartó Debrecen várossal —A nyilvánosság halála c. vezércikk. Délmagyarország, 1929. júl. 6., továbbá júl. 11. szept. 5. sz.

17 CsmL Kgy. jkv. 1929 — 367—369. sz.

18 Uo. 1929 — 374—378. sz.

19 Uo. 1929 — 508. sz.

289