Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden
Az említett 9 örökös taggal és a tisztviselők reprezentánsaival (15 fő) az új törvényhatósági bizottságba 202 tag került.20 A törvényhatósági választások október—november hónapokban zajlottak le. Először a 72 virilis városatya megválasztására került sor október 18-án. A virilis választói névjegyzékbe felvett 432 fő az adókivetés összegének nagysága szerint kialakított 3 csoportban mindhárom csoport küldötteire szavazott. Szeged több mint 30 000 választópolgára november 3-án választotta meg 72 képiviselőjét a 202 tagú városi parlamentbe. November 12-ig megtörténtek az érdekképviseleti választások- is 21 mandátumra. A választások kiírása a helyi politikai erők megélénkülését váltotta ki. A kormányzat a helyi választás politikamentességét hangoztatta, mondván, hogy itt nem pártok, politikai irányzatok, hanem a városi közös érdekeket szem előtt tartó jelöltek versengenek egymással. Valójában a választási porondra lépő jelöltek mögött az országgyűlési választásokon megküzdő „hagyományos” politikai pártok sorakoztak fel, még ha többszörös névváltozáson és alkalmi csoportosulásokon estek is át. A várospolitikát a kormány elvárásainak megfelelően alakítók ill. e területen az ellenforradalmi célok megvalósítására törekvő különböző erők képviseletében a Nagy-Szeged Párt és a Külvárosi Párt lépett fel. A Külvárosi Párt nem titkolt célja a kispolgárság befolyásolása, a baloldali ellenzéki pártoktól való elhódítása volt. Velük szemben, az általuk legveszélyesebbnek kikiáltott Szociáldemokrata Párt lépett fel, Városi Balpárt néven, miután szövetségre lépett a liberálisok baloldali szárnyával (Dettréék). A liberálisok jobbszárnya (Wimmerék), a Nagy-Szeged Pártot támogatta. A „keresztény nemzeti” erőknek a város életében nagyobb beleszólási lehetőségét követelve, a katolikus színezetű jobboldali „ellenzéki” erők (keresztényszocialisták, Katolikus Kör, Baross Szövetség) beletagozódtak a Nagy-Szeged Pártba. A virilis választók mindhárom csoportjában a Nagy-Szeged Párt jelöltjei jutottak mandátumhoz. Bemutatásukra szolgáljon a következő névsor. I. csoportban: Aigner Károly főispán, Biedl Samu, Bruckner Ede, Pick Jenő, Wimmer Fülöp a finánctőke helyi reprezentánsai. Széchenyi István ügyvéd, az Ébredő Magyarok Egyesületének ismert helyi vezetője, II. csoportban: Glattfelder Gyula megyéspüspök, Somogyi Szilveszter polgármester, Dobay Gyula 1919 augusztusában kormánybiztos főispán, az „intranzigens” keresztény nemzeti erők vezetője. A III. csoportban: Ábrahám Ferenc építésvállalkozó, Landesberg Jenő a Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára, Vértes Miksa nagykereskedő.21 Az október 27-re kiírt és november 3-án megtartott választások előkészületei többpárti küzdelmet tükröztek. A tövényhatósági választások módjának antidemok- ratikusságát az is bizonyítja, hogy Szeged több mint 30 000 választópolgára a 202 tagú helyi parlamentbe mindössze 72 tagot választhatott. A Nagy-Szeged Párt választási felhívása az alsótanyai aratóünnepélyen, a város országgyűlési képviselőjének, Klebelsberg Kunónak jelenlétében hangzott el. Kle- belsberg kultuszminiszter, Glattfelder megyéspüspök és Aigner főispán beszédei „Szeged fejlődését és boldogulását” írták a Nagy-Szeged Párt zászlajára. Elhangzott a tanyai gazdákkal és a Külvárosi Párt erőivel való együttműködés igénye.22 A több 80 81 80 A törvény 205 főben állapította meg Szegedre vonatkozóan az új törvényhatósági bizottság létszámát. Ennél csak a debreceni volt nagyobb létszámú, 206 fő, mivel a tisztviselők eggyel többen voltak. (Ott több tanácsnok volt.) Ugyanakkor az új th. bizottság Szegeden 202 fővel alakult meg, a törvény előírásaitól eltérően 2 fővel kevesebb érdekképviseleti küldött és egy fővel kevesebb tisztviselő került a th. bizottságba. — Corpus Juris Hungarici Bp. 1930. 405—407. — CsmL Szeged v. főisp. ir. 1934 — 2108. sz. 81 Szegedi Új Nemzedék, 1929. okt. 15. 88 Szegedi Új Nemzedék, 1929. júl. 16. 290
