Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden
FÖLD VÁRINÉ KOCSIS L UCA AZ 1929-ES TÖRVÉNYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK SZEGEDEN A SZEGEDI TÖRVÉNYHATÓSÁG AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER KÖZIGAZGATÁSI HIERARCHIÁJÁBAN Szeged közigazgatási területe (816 km1 2) és jogállása (törvényhatósági jogú szab. kir. város) a polgári kori közigazgatási hierarchiában a trianoni határmegállapítás után sem módosult. Határvárossá válása, gazdasági vérkeringésének lelassulása azonban a két világháború közötti korszakban meg-megújuló reformtörekvéseket indított el a szegedi közigazgatás vonatkozásában is. A közigazgatási terület bó'vítésére irányuló kezdeményezések, Nagy-Szeged, Szeged megye létrehozásának tervei — a korszakot végigkísérő reformtörekvések helyi visszhangjaként — a szomszédos közigazgatási egységek, különösen Csongrád vármegye és Szentes tiltakozását váltották ki.1 A város közigazgatási szervezetét és működését továbbra is az a törvényhatósági törvény (1886:21. te.) szabályozta, amely egy Kalap alá vonta a középszintű közigazgatás egymástól nagyon eltérő funkciójú egységeit: a vármegyei és a városi törvényhatóságokat. A városok bonyolultabbá váló igazgatási és gazdálkodási tevékenységét előmozdította volna az önálló városi törvény megalkotása. Erre azonban a korszakban nem került sor, jóllehet sürgetése a városok (11 törvényhatósági jogú és 45 rendezett tanácsú város) szervezkedésének egyik fő célja volt. Szeged is bekapcsolódott a Magyar Városok Kongresszusa, majd Szövetsége tevékenységébe. Pálfy Jószef polgármester 1936-tól az országos választmány alelnöki tisztségében kezdeményező erővel próbált hangot adni a városi érdekeknek.2 A városi törvényhatóságok a belügyminisztérium felügyelete alá tartoztak. A kormány helyi képviselőjét, a főispánt a belügyminiszter előterjesztésére a kormányzó nevezte ki és mentette fel. A korszakban leghosszabb ideig, 12 évig Aigner Károly ült a szegedi főispáni székben (1920. május 29—1932. augusztus 30.), akinek felügyelete alatt a törvényhatósági bizottság, a város autonóm jogait megtestesítő „közgyűlés” teljes újraválasztása 1929-ben megtörtént. A helyi önkormányzatok és a kormány viszonyának rendezése e korszakban is döntő hatalmi, politikai kérdés volt. A törvényhozást mindvégig foglalkoztatta a köz- igazgatás átfogó reformja, ez azonban elmaradt. Mindössze átmeneti, ideiglenes, részleges szabályozásokra került sor, amelyek az autonómia szűkülését és az állami fennhatóság szélesülését eredményezték. 1 CsmL Kgy. jkv. 1922 — 485. sz. — Szeged v. főisp. ir. 1929 — 284. sz. — Szegedi Friss Hírek 1924. júl. 16., Szegedi Szemle, 1928. ápr. 7. és 14. sz. — A kérdésről bővebben lásd Ruszoly József: Szeged megyétől Nagy-Szegedig. Szeged, 1987. 2 „A városok eljutottak a teljesítőképesség legszélső határáig” — Pálfy érdekes beszéde a Városok Kongresszusán, ahol a szövetség alelnökévé választották. Délmagyarország, 1936. dec. 17. — „Hozzászólási jogot kérnek a városok a városi vonatkozású törvényjavaslatokhoz” — Pálfy József szegedi polgármester előterjesztése a Városok Szövetsége választmányi ülésén. Délmagyarország, 1942. szept. 5. 285
