Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden

A törvényhatóság fölötti kormányzati felügyelet erősödését tükrözi a városi közigazgatási szervezet két leglényegesebb változása, amely a rendőrség államosításával és az önkormányzati szervek — a korszakban egyszeri alkalommal történő — általános újjáalakításával következett be. A belső rend védelmére sürgősen államosított rendőrség — az 1919. október 1-jei 5047/1919. sz. törvénypótló szükségrendelet alapján — Szegeden november 16-án kezdte meg működését. Kevésbé sietett a kormányzat a helyi autonómiák újjászervezésével. Jóllehet a közigazgatás reformja 1919 és 1944 között minden kormány programjában szerepelt, az 1920 óta ígérgetett átfogó reform helyett mindössze a „közigazgatás rendezéséről” szóló törvény született meg 1929 júniusában (1929:30. te.). így került sor törvényhatósági választásokra Szegeden.

A „RÉGI” ÉS AZ „ÁTMENETI” KÖZGYŰLÉS

Az új törvényhatósági bizottság megalakulásáig (1929. november 19-ig) a régi — az 1886:21. te. — szellemében, az 1903-as szegedi Szervezeti Szabályrendelet előírásai szerint, az 1913-ban választott törvényhatósági bizottság gyakorolta a város autonóm jogait. A régi önkormányzati működés folytonosságát — a dualizmuskori közigazgatást visszaállító 1919. augusztus 8-i 3886/1919. ME. sz. rendeletet követően — több jogszabály erősítette meg (1923:4. te., 204/1924. ME. sz. rendelet, 1928:36. te.). Az ellenforradalom felülkerekedését követően a régi közgyűlés összehívására, 15 hónapi szüneteltetés után, 1920. június 23-án került sor.

A régi összetételű (fele részben virilis, fele részben választott), eredetileg 280 tagú th. bizottság első ülésén a város fő tisztviselőin és vezető hivatalnokain (20 fő) kívül 137 th. bizottsági tag jelent meg. Már az első közgyűlésen felmerült a bizottság felfrissítésének igénye, legalább a virilisek új névsorának összeállítása alapján3. 1926 őszétől azután — a közgyűlés egyik főszereplőjének, Wimmer Fülöpnek ez- irányú indítványára — másfél évig vita tárgyát képezte helyi és országos fórumokon egyaránt.4 A kérdésben kialakított vélemények a törvényhatósági reform elodázha- tatlanságát és a reformmal kapcsolatos kormányzati intézkedések huzavonáit tükrözték. A tanácsnak, élén Somogyi Szilveszter polgármesterrel végezetül sikerült a közgyűlést úgy befolyásolnia, hogy — eltérően más városok (pl. Debrecen) példáitól, ahol időközi választással próbálták pótolni a kormány késedelmességét — Szegeden csak a kormányzati intézkedéseket követően kerüljön sor a th. bizottság felfrissítésére.5

Az ún. rögzítő törvény (1928: 36. te.) értelmében 1929 januárjában csak a közgyűlés virilis csoportjában történtek változások az újonnan összeállított virilis névjegyzék alapján — a választott bizottsági tagok mandátumát „átmenetileg” (1 évvel) ismét meghosszabbították. A törvény a virilisek számát csökkentette, mégpedig úgy, hogy csak annyi virilista behívását tette lehetővé, ahány virilis városatya a törvény kihirdetése napján, 1928. július 28-án a th. bizottságban volt. Szegeden ez a "szám 92-ben rögzült. A véletlen hozta úgy, hogy a választott tagok száma is 92 volt. így az átmeneti közgyűlés 184 tagot számlált, 96 fővel kevesebbet, mint amit a Szervezeti Szabályrendelet előírt.6

3 CsmL Kgy. jkv. 1920—98. sz.

4 CsmL Kgy. jkv. 1926 — 504. sz. Délmagyarország, 1926. szept. 8., 1927. dec. 13., 1928. jan. 20. „Rassay Károly interpellációja a szegedi közgyűlés felfrissítéséért”

3 CsmL Kgy. jkv. 1927 — 659., 1928 — 39. sz., Délmagyarország 1927. dec. 29. — Debrecen története 1919 — 1944. 4. köt. Szerk. Tokody Gyula. Debrecen, 1986. 225. old.

6 Délmagyarország, 1928. aug. 26., szept. 23.

286