Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Pölöskei Ferenc: Nagy György és kora
büntetőjog, az 1878. évi BTK liberális vonásainak felszámolását is. A minisztertanács 1913. március 10-én erre a célra bizottságot küldött ki. A büntető törvényhozás modern szükségleteire hivatkozva az uralkodó osztályok érdekeit jobban szolgáló, hatékonyabb büntetőjogi eszközök bevezetését tervezték. Az 1878. évi BTK átdolgozására azonban kevésnek bizonyult a világháború kitöréséig hátralevő egy esztendő, 1914 júliusában pedig amúgy is életbe léptették a kivételes hatalomról szóló 1912-ben elfogadott törvényt, amely mind az igazságszolgáltatásban, mind a közigazgatásban felszámolt minden liberális jogszabályt és jogszokást. A Nagy György által az 1910-es évek elején alapított köztársasági párt, nemzetközi, mindenekelőtt moszkvai és amerikai visszhangot kiváltott. A kivándoroltak ugyanis Bostonban létrehozták a párt amerikai szervezetét. Azt már jól tudtuk — legfeljebb nem hangsúlyoztuk kellőképpen —, hogy Nagy György az őszirózsás forradalom győzelmi óráiban követelte a köztársaság azonnali kimondását, amitől a Nemzeti Tanács, a forradalom vezető testületé 1918 október végén, november elején még elzárkózott. Miként a fölött a tény fölött is átsiklunk, miszerint 1918. november 16-án a parlamentben ő olvasta fel a népköztársaságról szóló tervezet szövegét. Nagy György 1910-ben Csíkszentmártonban lépett fel országgyűlési képviselő- jelöltnek. Ellenfele a Tisza-párti Incze Domokos plébános volt, akit Kossuth Ferenc is támogatott. A pálinkáshordóknak, a hatósági terrornak és Kossuth Ferencnek tudható be, hogy Nagy György 102 szavazattal alulmaradt a választáson. 1911-ben lapot indított Magyar Köztársaság címmel, majd megalakította az Országos Köztársasági Pártot. Nem sok reménnyel tehette ezt, hiszen a Tisza Istvánnal szembeforduló progresszió osztagai, a szociáldemokraták, a polgári radikálisok és az időközben önálló útra tért Justh Gyula és hívei is álmodozónak tekintették, tettét céltalan vállalkozásnak fogták fel. Tisza pedig egyenesen bolondnak tartotta. Ám a mozgalom veszélyét az adott társadalmi rendszerre az elsők között észlelte, hiszen miniszterelnöki kinevezését követően egyik legsürgősebb feladatának tartotta a dualizmust fenyegető köztársasági mozgalom szétverését. Kidolgozta a királyság védelméről szóló törvénytervezetet, az országgyűlés munkapárti többségével elfogadtatta azt, a köztársasági pártot pedig feloszlatta. (Ezt az 1913:XXXIV. tc.-et egyes jogászkörökben „Nagy Gyurka lex”-nek nevezték.) Ekkortájt értette meg Ady Nagy György fontos szerepét a magyarországi belpolitikai életben: „Gyönyörűségemtelik a Te bátorságodban. Bátor vagy s tarts ki, légy magyar, kultúrás és székely. Ha ezer cinikusság ért is: ma már Veled vagyok! Leiekem szüksége, óhajtása s a mai megkergült elvtelen és tudatlan magyar élet üzenteti velem, hogy Te ember vagy a talpadon.” Nagy György az ellene foganatosított eljárás ellenére is kitartott elvei mellett, ezt tanúsítja a Kossuth Lajosról elnevezett új pártjának élén folytatott tevékenysége. A háború utolsó szakaszában közeledett Károlyihoz, bár bensőséges viszony soha nem alakult ki köztük, holott a polgári demokratikus forradalommal teljes mértékben azonosult. III. Az 1918. október végén győztes polgári demokratikus forradalomnak ezúttal csak egyetlen mozzanatára térünk ki, mégpedig a legtöbb vitát fakasztó kérdéskörre. Ha ugyanis a polgári demokratikus forradalmat a magyar történelem szerves részeként értelmezzük — másként nem is foghatjuk fel —, akkor feltűnnek előremutató elemei nemcsak a dualizmus késői szakaszához viszonyítva, hanem 1848-hoz képest is: a politikai szabadságjogok, az államforma, a nemzetiségi és földkérdés terén egyaránt. 279
