Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Pölöskei Ferenc: Nagy György és kora
PÖLÖSKEI FERENC NAGY GYÖRGY ÉS KORA* Fiatalon, 1923. március 30-án 43 éves korában ragadta el a halál, de élete valóságos történeti korszakokon ível át. Hiszen gyerekkora még az úgynevezett boldog Ferenc József-i időkre, a kiegyezés után felgyorsuló ipari, társadalmi fejlődés éveire esett, a századfordulón azonban, amikor Nagy György éppenhogy befejezte jogi tanulmányait, már megjelentek az 1867-ben megalkotott sajátos államalakulat, az Osztrák—Magyar Monarchia válságjelei, majd ezek kiteljesedve — és az első világháború által felgyorsítva — a monarchia válságához, felbomlásához vezettek. Részese, sőt tevékeny alakítója lehetett az 1918. évi győztes polgári demokratikus forradalomnak és miként a demokraták, liberálisok közül oly sokan, inkább csak szemlélője a Tanácsköztársaságnak. A két forradalommal szembeforduló ellenforradalom hatalomrakerülése azonban már cselekvésre készteti. Régi programjának felújításával fordul szembe ezzel az új államrendszerrel. Képviselői mandátummal, jobbára azonban anélkül is a politika sűrűjében maradt 1918-ig, s ezzel — az ellenzékiek közül — legfeljebb a szociáldemokraták és a polgári radikálisok büszkélkedhettek. A történetírás hosszú ideig mostohán bánt a progresszió, a demokratikus, a liberális és a szocialista irányzatokkal. A polgári történetírás a felforgatás tűzfészkeit látta a dualista, illetve az ellenforradalmi államrendszert — vagy annak egyes elemeit — támadó, bíráló politikai irányzatokban, vagy azok képviselőiben, míg az 1918— 19-es forradalmakat, mint idegen anyagot ki akarta iktatni a nemzet testéből. A dogmatikus történetírás palettáján viszont csak sötét és világos mezők léteztek s a nem kommunista irányzatok — válogatás nélkül — a sötét mezőkbe kerültek. Tisza, Andrássy, Bethlen, Horthy csakúgy, mint például Jászi, a szociáldemokraták zöme, vagy Vázsonyi Vilmos, Áchim András, Rassay Károly, Rupert Rezső és természetesen Nagy György is. Az elmúlt évtizedek izgalmas és eredményes, a közvéleményt is tűzbe — lázba hozó történetírói eredményei, valóságos frontáttörést végezve, szinte a csodához hasonlatos módon nagyrészt megszüntették a két véglet, a történeti valóságtól távoleső torzulásokat, hamis leegyszerűsítéseket. Nagy történeti forrásfeltárással és korszerű történetfelfogással járható ösvényt vágtak az elhatalmasodott giz-gazok dzsungelében, megbízható tájékozódási pontokat találtak az eligazodáshoz. így van ez akkor is, ha egyes esetekben nem tekinthető megnyugtatónak az eszmetisztázás, ha esetenként —jól tudjuk — szemmel láthatóan előtérbe kerültek az idealizálás jegyei, vagy a kommunisták megítélésében helyenként a reálisnál erősebb kontúrokkal rajzolódnak a visszahúzó ellentmondások. Egyes jelenségek megítélésében viszont nehezebben oldódnak a görcsök, illetőleg nyilvánvalóak megújult történetírásunk mulasztásai. Ide sorolható a Nagy György nevéhez * Elhangzott 1987. október 13-án Hódmezővásárhelyen a Nagy György emlékülésen. 273
