Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Tóth Ilona: Szeged város községi iskolaszékének tevékenysége 1869 és 1948 között

Az ellenforradalom hatalomra jutását követően Szegeden is megkezdődött a forradalmak idején haladó magatartást tanúsított pedagógusok elleni eljárás, a velük való leszámolás. 1919. május 8-án megalakult a Szegedi Tanárok, Tanítók és Óvónők Nemzeti Szövetsége, amelynek tagjai a Tanácsköztársaság eszméit megtagadva semmisnek jelentették ki akkori esküjüket.64 Végrehajtó bizottsága május 9-én a régi tanügyi igazgatás visszaállításán túl eljárást kezdeményezett a Tanácsköztársaság oldalán fellépő pedagógusokkal szemben. így Bite Pál tanítót, aki mint tanfelügyelő tevékenykedett, „társadalmi bojkott” alá helyezték, és a fegyelmi eljárás lefolytatásáig tanítói munkájától eltiltották. Raffner Dezső móravárosi iskolaigazgatót leváltották és tanítóként más iskolához helyezték át. Hasonló sorsra jutott Antal Dénes rókusi tanító, akit „tanfelügyelői dorgálás”-ban részesítettek, Csókási Etelka Szent György téri tanítónővel együtt.65 Csókási Etelka „szociális erkölcstan” tankönyvet írt az „ateista és nemzetközi szellemű” elemi iskolai oktató-nevelő munkához. Ezért — az ügyész vádindítványa szerint — „méltatlan arra, hogy túlzott elveivel az iskola padjai előtt a vallás és a hazafiasság szolgálatában működjön”.66 A fent említett tanítókat 1920-ban főispáni utasításra „rendelkezési állományba” helyezték, ami egyet jelentett a tanítástól való eltiltásukkal.67

Az 1918/19-es és az azt követő tanévben Szeged iskoláiban a spanyolnátha és az állandósult tüzelőhiány nehezítette meg a tanítást, gyakran kényszerszünetet is elrendeltek. 1919. június 10-én körözvény adta tudtul a város lakóinak, hogy valamennyi iskolát lefoglaltak a francia csapatok számára.68 A tanintézetek első osztályainál ezért a tanév végéig már bérelt magánházakban folyt a tanítás, míg a felsőbb osztályokat néhány meghagyott tanteremben vonták össze. A franciák által igénybe vett épületeket még szeptember elsejére sem kapta vissza a város. Nem lévén elég terem a tanulók elhelyezésére, ekkor is összevonták, vagy más helyre irányították át az osztályokat, aminek viszont az lett a következménye, hogy sok megbízott tanító megbízását vissza kellett vonni.

Amikor 1920 március elején a francia megszállók kivonultak a városból, Szeged iskolaépületei igen leromlott állapotban voltak. Az épületeket megrongálták, a berendezést feldúlták, a könyvtárakat kifosztották, amihez a franciákon kívül az ott elhelyezett magyar katonai, majd 1919 nyarától az ellenforradalmi katonai alakulatok, Alsótanyán a szerb katonák garázdálkodásai is hozzájárultak. Az iskolaépületeket ezért használatba vételük előtt gyors ütemben helyre kellett állítani.

Hamarosan újabb, ezúttal személyi kérdések kerültek az oktatásügy előterébe. A trianoni béke következtében elcsatolt területekről megindult a tanítók és tanárok visszaáramlása Magyarországra. Ezért 1920-ban a közigazgatási bizottság megkereséssel fordult az iskolaszékhez, hogy a 20 555/1919. VKM sz. rendelet értelmében a megüresedett tanítói állások betöltésekor a menekült tanítókat részesítse előnyben. Az iskolaszék azonban megjegyezte, hogy bár méltányos dologról van szó, sok helyettesi szolgálatos is állásra vár, akiket ki kellene nevezni. Iskolaszéki jelentés szerint 1920/21-ben 101 rendes és 14 párhuzamos osztályban folyt oktatás Szegeden. Községi tanító 85, állami kirendelt tanító 48, havidíjas tanító 20, elhalt, ill. nyugdíjazott 12, hadifogoly 2, katona 3, felfüggesztett tanító pedig 153 volt.69

64 Szegedi Napló 1919. máj. 8.

66 Isksz. ir. 442/1919.

66 Gaál Endre: A szegedi munkásság forradalmi harcai 1918—1919-ben. In Tanácsköztársaság Csongrád megyében. Kiadja a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád Megyei Bizottsága 1959. Dokumentumok 9.

67 Isksz. ir. 18/1920.

58 Isksz. ir. 528/1919.

69 Isksz. jkv. 1920. aug. 7.

266