Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Tóth Ilona: Szeged város községi iskolaszékének tevékenysége 1869 és 1948 között

gyakran havidíjas, alkalomszerűen verbuvált, de nem megválasztott tanítók látták el.

A szegedi iskolaszék 1915. szeptember 14-i ülésén 40 fiú- és 38 leányosztályt tartott nyilván a város területén 42 tanteremre, ugyanannyi tanerő' vezetésével.451916-ban már a belterületi tanköteles gyermekek beiskolázása is megoldásra váró feladattá vált. Tóth Antal népiskolai felügyelő mégsem javasolta az iskolába nem járó gyerekek után kiszabott bírságpénz behajtását, hivatkozva arra, hogy a gazdasági munkában is szükség van a család minden tagjára.46 Ezzel szemben az iskolaigazgatók nevelésügyi szempontból pontosan ellenkező véleményen álltak, és szorgalmazták a beiskolázást, hogy ezzel is elejét vegyék a gyermekek esetleges elzüllésének. Megállapították, hogy — főleg a szegényebb városnegyedben (az alsóvárosi részen) — a gyermekeket az anyagi nehézségek miatt pénzért is kiadják munkára.47

Nem várt helyzet elé állította az iskolaszéket az iskolaépületek katonai célokra (beszállásolás, hadikórház stb.) történő igénybevétele. Szegeden elsőként 1914-ben a Belvárosi Fiúiskola épületét foglalták le.48 1915-re az újszegedi iskolaépület kivételével már valamennyi iskolaépület sorra került.49 Az ily módon épületükből kiszorult osztályokat ideiglenesen bérelt helyiségekben helyezték el, vagy a tanulókat más iskolákhoz osztották be. Az előállt kényszerhelyzetben az iskolák zsúfoltak és sokszor egészségtelenek voltak. A háborús viszonyok az oktatás hatékonyságát is kedvezőtlenül befolyásolták. Az iskolaszéki látogatások beszámolói váltakozó eredményű tanulmányi munkáról tanúskodnak. A kritikussá vált oktatási, iskolai állapotokra utal az is, hogy az épületek zsúfoltsága miatt váltótanítás folyt, rövidített órákkal.

1917- ben az állam 600 korona segélyben részesítette a tanítókat, nem csak elismerve nehéz munkájukat,50 51 * hanem valamelyest ellensúlyozva a fix fizetésű alkalmazottaknak az inflációból származó hátrányát is.

A tanítást megnehezítette a tanulók magaviseletének romlása. 1917. november 3-i ülésén az iskolaszék a gyermekcsavargás sajnálatos növekedéséről számolt be.61

1918- ban pedig a fiatalkorúak felügyelő bizottsága az iskolaszék kezdeményezésére iskolát akart nyitni a bűnöző, csavargó gyermekek oktatására.62 Bár 1918-ban 101 tanító állás volt a 91 osztályra, az „atyai felügyelet” hiánya alaposan meglátszott a tanulóifjúságon.53

Az I. világháború súlyos anyagi és emberáldozatot követelt a várostól. A háború a néptömegek helyzetének romlását, a nyomor növekedését vonta maga után. Az elkeseredés 1917-től már tiltakozó sztrájkokban is megnyilvánult. A város népe viszont lelkesedéssel fogadta az Őszirózsás forradalmat, melytől a békét és a háború okozta sebek begyógyítását várta. Szegeden a Nemzeti Tanács még 1918. október 22-én megalakult a Fekete házban. Alapítói közt volt Juhász Gyula és Móra Ferenc is.54 Az eseményektől az iskolaszék se maradhatott el. A testület november 6-i ülésén Lantos Béla iskolaszéki tag javasolta, hogy más szervezetek példájára az iskolaszék is csatlakozzon a Nemzeti Tanácshoz. A testület egyhangúlag elfogadta a javaslatot: „osztatlan lelkesedéssel csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz. A nemzeti eskü letételét elhatározza, annak megküldésére a város polgármesterét felkéri”.53

45 Isksz. jkv. 1915. szept. 14.

46 Isksz. jkv. 1916. jan. 5.

47 Isksz. jkv. 1916. ápr. 3.

48 Isksz. ir. 458/1919.

48 Isksz. jkv. 1915. ápr. 8.

50 Isksz. jkv. 1917. márc. 3.

51 Isksz. jkv. 1917. nov. 3.

62 Isksz. jkv. 1918. márc. 2., ir. 79/1918.

53 Isksz. jkv. 1918. máj. 1.

264