Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Tóth Ilona: Szeged város községi iskolaszékének tevékenysége 1869 és 1948 között

polgári iskola első osztályának megnyitását, és kötelezte a várost megfelelő iskolahelyiségek kialakítására. 1873/74-től meg is nyitották 111 tanuló részére az I. és II. osztályt. Az eredmények azt mutatják, hogy a polgári iskola szervezése megfelelt a kor igényeinek. A szegedi polgári iskola tanulóinak egy jelentős része vidéki volt, így annak megnyitása, majd a polgári iskolák számának növelése a környék, sőt távolabbi területek — a polgári társadalmi fejlődéssel összefüggő — szükségleteinek kielégítését szolgálta. Bizonyítja ezt az is, hogy ezzel egyidejűleg a leánynevelés korszerűsítéseként a négyosztályú tanítást ötre emelték, előkészítve a polgári iskolába való átlépést. A város 1877-ben 30 leánynak egy új tanerő vezetésével már engedélyezett egy előkészítő osztályt.

A népiskolai törvény gyakorlati életre való nevelést hirdető tétele miatt Szegeden is fontosnak tartották a gazdasági tantárgyakat. 1873-ban az iskolaszék hatására a város külterületi iskoláit telekkel adományozta meg. Ezeken különösen a gyümölcstermesztésre és a kertészetre készítették fel a tanulókat.

II. (1879—1907)

Az 1879-es árvizet követő helyreállítás idején megnőtt az iskolaszék szerepe, ugyanakkor felelőssége is az iránt, hogy az újjáépítés keretében érvényt szerezzenek egy, a város szükségleteinek megfelelő, korszerű iskolahálózat kialakításának. Szeged város községi iskolaszéke, felmérve a népoktatás kérdésében az alapvető igényeket és a város helyi viszonyait, ekkor emlékirattal fordult a tanácshoz: „Mert mit ér az iskola éltető lelke a tanító, mire mehetünk a népiskolai törvények és utasítások számtalan szakaszával, ha nincs meg a célnak kellőleg megfelelő iskola épületünk?!”11 * * 14

Az árvíz után, részben ugyan államsegéllyel, de fokozatos fejlődésnek indult a város iskolaügye. Az iskolaszék tevékenységének hatására a 80—100 tanulós osztályoknál párhuzamos osztályok nyíltak, a belterületi tanítói állások bővültek.15 Ugyanakkor a külterületi iskolahálózat fejlődése megrekedt, mivel a 80-as években a város lehetőségei korlátozottak voltak az iskolaépítés terén.

Iskolaköteles koron belül örök problémát jelentett a továbbtanulás. Az elemi iskola IV. osztályának elvégzése után — az iskolaszék megállapítása szerint — a gyermekek tudása nem volt kielégítő, ezért hasznos lett volna a belterületen egy kísérleti

V. osztály felállítása, amely a miniszteri tanterv szerint „egy közpolgárnak szükséges ismeretanyagot nyújt”. A közigazgatási bizottság 1888. évi 59. számú határozatában el is rendelte az elemi iskola kibővítését már az 1884/85. tanévtől V—VI. osztállyal.16 Mindez — mint ahogy az iskolaszék is megállapította — nem bizonyult népszerűnek a szülők körében, mivel a szegényebb családok megélhetésük érdekében kénytelenek voltak igénybe venni a nagyobb gyermekek munkaerejét is. Itt megemlítjük, hogy Kiss Dávid szegedi polgár 1883. november 3-án 30 ezer forintos alapítványt tett a szegény iskolaköteles gyermekek ruházására és taneszközökkel való ellátására.17

Az iskolákat rendszeresen látogató iskolaszéki tagok jelentéseikben gyakorta visszatértek az iskolák túlzsúfoltságára, mint az eredményes tanítást hátráltató tényezőre. A század végén Szeged szab. kir. város Községi Iskolaszékének hatósága alá a következő iskolák tartoztak:

11 Isksz. ir. 8/1880.

16 Isksz. ir. 3/1885.

16 Isksz. ir. 8/1884.

17 Isksz. ir. 4/1884.

259