Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Tóth Ilona: Szeged város községi iskolaszékének tevékenysége 1869 és 1948 között

tér közelében) Alsóváros külső' részében egy fiú- és egy leányosztály tanulói alkalmatlan épületben tanultak, miután az árvíz idején az iskola épülete romba dőlt.10

Móravárosban egy fiú- és egy leányosztály bérelt helyiségben tanult, ami itt sem volt kellőképpen megfelelő iskolai célra. Ez ügyben a bizottság renoválásért ill. új iskola felállításáért most is a tanácshoz fordult.

Rókuson szerencsésebb körülmények közt folyt a tanítás, itt egy fiú- és egy leányosztálynak tágas tanterme volt.

A bizottság a taneszközöket is felmérte, mivel a tanintézetek taneszközökkel, segéd- és szemléltetőeszközökkel történő ellátása, bebútorozása az iskolaszék feladatai közé tartozott. Az iskolaszék ezért fontosnak tartotta, hogy minél hamarabb felszerelje az iskolák minden egyes tantermét padokkal, asztalokkal, táblákkal, földgömbbel, térképekkel és természetrajzi szemléltető tablókkal. Ezenkívül szükséges a belvárosi, a rókusi, az alsóvárosi iskolaépületbe a víz bevezetése, higiénikus árnyékszék létesítése. A jelentés kiemeli, hogy mivel a törvény a fatenyésztést és a testnevelést kötelező tárggyá tette, ezért minden városrész iskolájához egy tornaterem létesítése és egy holdnyi kert a gyakorlati oktatáshoz szükséges. Fő feladatnak tartották biztosítani és ellenőrizni a gyermekek rendszeres iskolába járását, a mulasztások csökkentését, mivel a törvény 6—15. életévig kötelezővé tette az iskolalátogatást.11

Az új tanévben, 1869/70-ben a tanköteles gyermekek kötelező behatását már a gyakorlatban is megvalósítandó, a város körzeteibe iskolaszéki tagokat küldtek ki. A szegedi iskolaszék fennhatósága alá ekkor a következő iskolakörzetek tartoztak: Belváros, Felsőváros, Palánk, Tabán, Móraváros, Rókusváros, Alsóváros, Alsóvárosi tanyai iskolák (feketeszéli, bojárhalmi, homokszőlői, domaszéki, csorvai, átokházi, ásotthalmi, madarásztói, mórahalmi, nagyszéksósi, kancsalszéli), Felsővárosi tanyai iskolák (neszürjhegyi, őszeszéki, alsóbalástyai, galagonyái.)

Az iskolaszék 1872. augusztus 31-én tartott, hároméves megbízatása utáni újjáalakuló ülésén Kovács Albertet választotta elnöknek, aki részletes jelentést tett az akkori viszonyokról. Legelső eredményként kiemelte, hogy a tanévet a szentmihály- telki 80—90 tanköteles gyermek már egy új, a város által korszerűen felszerelt iskolában kezdhette. A szegényebb tanulók tankötelezettségének betartására a város szintén adományozott 1900 forintot tankönyvre 1871-ben, majd 1872-ben csak 500 forintot. Megemlíti az elnök továbbá, hogy a népiskolák felügyelőinek összesen 14 mérföld (kb. 39,5 km2) valamennyi községi iskoláját kell meglátogatnia és ezért a külterületi iskolákhoz gondnokságot szerveztek ennek segítésére. A népiskolák felügyelője ekkor Tóth János volt, aki a külterületi iskolák oktató-nevelő munkájára különös figyelmet fordított. A zabosfalvi iskolában szertárat, könyvtárat és ásványgyűjteményt alakított ki. Később a szegény gyermekek segítésére alapítványt tett.12

A tankötelesek iskolalátogatásának kérdésében az iskolaszék a városi hatósággal együttműködve összeírást készíttetett a tanköteles gyermekekről és utasította a tanítókat a mulasztások kimutatására. Végül pedig pénzbírságot róttak ki a mulasztó gyermekek szüleire.

1874-ben 12 468 tanköteles gyermek volt Szegeden 60 iskolára. Ebből 21 iskola külterületi volt. Szeged iskoláinak felszerelésére 50 ezer forintot fordított, ami ekkor elegendő volt a tanítók és a ügyintézők alkalmazására is.13

Nagy eredmény volt ebben az időben, hogy a város lakosságának igényeire a vallás-és közoktatásügyi miniszter engedélyezte az 1872/73. tanévtől egy hatosztályos

10 Reizner 290.

11 Isksz. ir. 48/1869.

18 Reizner 295.

18 Isksz. ir. 208/1874., Reizner 260.

258