Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Tóth Ilona: Szeged város községi iskolaszékének tevékenysége 1869 és 1948 között

I. (1869—1879)

A szegedi iskolaszék 1869. szeptember 11-i ülésén a vizsgálóbizottság jelentése alapján szakbizottmányokat szerveztek: Tanügyi osztály (Tagjai: Balogh János, Burger Zsigmond, Dobó Miklós, Ferenczy János, Fluck Ferenc, Fodor István, Kerninger Antal, Lessich Ede, Ló'w Lipót, Muskó Sándor jegyző', Neskovits György, Ro- senberglzidor, Molnár Pál, Szüts Andor, Takáts Mihály, Tóth János, Varga Pál, Vukovits Sabbas [sic! ejtsd: Szavvasz])

Gazdasági osztály (Tagjai: Wagner Károly v. tanácsos, Szabó János, Börcsök Ignác, Kovács István, Nyilasy Ferenc, Szüts Ferenc, Imre Antal, Bánhidy Vendel, Mellicher János, Pálfy Antal)

Statisztikai osztály (Tagjai: Sümeghy Károly, Bamberger Samu, Harcz Mihály, Leffter Mihály, Szüts Ferenc, Tóth János, Zsótér Andor, Rohrbach Antal)7

A szegedi népiskolák iskolatörvény szerinti szervezésekor a bizottságok a törvény értelmében felmérték a város iskoláinak épületét, a taneszközök állapotát és nagy figyelmet fordítottak a tantárgyakra, valamint a tanítók fizetésére is. Ez utóbbi azért vált fontossá, mivel a „jó tanító lelke az iskolának, jó tanító nélkül a népoktatási törvény minden egyéb intézkedései nem fognak célhoz vezetni”.8 A bizottság már alakuló ülésén arról számolhatott be, hogy a szegedi tanítók fizetését emelik, amivel megközelítik az országos tanítói átlagfizetést. Az iskolaszék hasznosnak vélte, hogy a törvény szabadkezet engedett mind a tanítók választásában, mind a fizetés megállapításában. Itt azonban sajnálattal kellett megállapítania, hogy a városi hivatalnokok fizetése már jóval fölülmúlja a tanítókét, akiknek fizetésrendezését fontosnak tartotta — a helyi viszonyok (élelmiszer, ruházat, lakás) szempontjából. A bizottság észrevételezte is a tanítók fizetésével kapcsolatban, hogy az országos viszonyokhoz képest Szegeden nagyon alacsony a tanítók keresete. Figyelembe véve a belvárosi lakbéreket, egy itteni tanító kb. 400 Ft-ot kap, a lakbér pedig 80 Ft. Külterületi tanítóknál a helyzet annyiban jobb, hogy az iskolaépülethez tanítói lakás is csatlakozik, a tanítók terményjáradékot is kapnak.

Összevetésül a tanítói fizetésekkel a Szegedi Napló egyik, 1880. január 30-i számában a következő piaci árak szerepelnek: 100 kg kenyérliszt 19 Ft, 100 kg burgonya 3 Ft 20 kr, 1 kg marhahús 48 kr, 1 kg sertéshús 56 kr, 1 kg szalonna 28 kr, 1 kg zsír 56 kr, 100 kg faszén 4 Ft 20 kr, 1 kg szappan 34 kr.9

Az iskolaépületeket vizsgálva az 1869. tanév elején megállapították a következőket :

Szeged Belvárosban a négy fiúosztály helye tágas, akár több tanulót is befogadhatna. A két leány osztály termei közül az egyik tanulásra, a másik kézimunkázásra szolgál, ahol a tanulók száma miatt, akárcsak a fiúosztályoknál, előkészítő osztályok felállítását is javasolták.

Szeged Felsővárosban három rendes osztály tanult, de a rendelkezésre álló helyiségek lehetővé tennék egy negyedik rendes osztály nyitását is.

Tabánban egy fiú- és egy leány osztály bérelt helyen volt, ezért a felmérő bizottság indítványozta, hogy az iskolaszék forduljon a „tekintetes tanács”-hoz új iskola- épület építtetéséért.

Alsóvároson két fiú- és egy leányosztály az iskola épületében, egy osztály pedig bérelt helyen volt elhelyezve. Az „Alvégben,” (feltehetően az alsóvárosi Szabadság

7 Isksz. 1869. szept. 11. jkv.

8 Isksz. ir. 48/1869.

* Isksz. ir. 48/1869., Reizner János: Szeged története. Hl. kötet (A továbbiakban: Reizner) 290—302.

257