Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
A foglalkozás szerinti megoszlás a következőképpen alakult: Iparos: Kereskedő: Napszámos: Gazdálkodó: Értelmiségi: 61 9 3 75 (20 fő vagyonos) 38 (10 fő vagyonos) 186 A nagy vagyonnal rendelkezők száma mindössze 21 fő, az értelmiségiek aránya is kevés. Feltűnő viszont, hogy az iparosok kereskedők száma megközelíti a gazdálkodók számát, ami a réteg jelentős befolyására utal, holott az összlakosság számához viszonyítva csekély az iparosok száma. (49153 főnyi lakosságból 1200 fő foglalkozott iparral, számuk családostól is csak 6000 fő körül mozoghatott.)101 A képviselőtestület előtt feleskették az újonnan választott tisztikart. A rendezett tanácsot az 1848. XXIII. te. értelmében helyreállítottnak nyilvánították. A polgár- mester programbeszédében a legfontosabb feladatként említette az elhanyagolt közlekedési utak rendbehozatalát, a katonatartás ügyének rendezését, egy kaszárnya építését, egy közkórház felépítését és a királyi törvényszék felállításának szorgalmazását és a törvényszéki helyiség biztosítását. A városnak ekkor 46 000 Ft adóssága volt és ebből 36 000 Ft-ot a városra tábláztak be. A város összes ingatlan vagyonát képező 3300 hold főid bevételei nem fedezték a tetemes kiadásokat. Az ügymenet fennakadásának elkerülése céljából tanácstagokból két bizottságot alakítottak. E bizottságok intézkedtek, hogy az újonnan választott tisztviselők minél előbb megkaphassák hivatalaikat és átvehessék az ügyiratokat.102 A polgármester indítványára alakította a képviselőtestület azt a bizottságot, mely a tisztviselők fizetésének, az ügyrendtartásnak és a munkakörök meghatározásának kérdéseiben intézkedett, munkájának eredményét a közgyűlés elé terjesztette.103 A városi tisztikar ekkor 38 főből állt. 1870. dec. 22-én ismertették a közgyűlésen azt a belügyminisztériumi állásfoglalást, amely a megyén keresztül értesítette a város tanácsát és képviselőtestületét, hogy a félreértések elkerülése érdekében „... ügykörét a fönnálló törvények értelmében csak a községi ügyek és a törvény, valamint a felsőbb hatóságok által reábízott teendők képezvén, közigazgatási hatáskörrel nem bír.”104 A „közigazgatási hatáskört” tehát továbbra is a megye gyakorolta, és a tanácsnak, valamint a képviselőtestületnek kizárólag a községi ügyekre szorítkozó hatáskörét ismerte el. Ezért az 1870-ben történt tisztújítás után nem beszélhetünk arról, hogy Flódmezővásárhely a rendezett tanács minden jogkörét gyakorolta volna. A küzdelemből való végső kiútnak az önálló törvényhatósági jog megszerzése és a megye kötelékéből való kilépés mutatkozhatott, amely váratlan fordulatként két és fél év múlva be is következett. Kevés a valószínűsége annak, hogy Vásárhely községi szinten maradva megyeközponttá válhatott volna, bár korábban ilyen elképzelések is felvetődtek. 1871 márciusában a város képviselőtestülete a megyével való állandó összeütközések miatt elfogadott nyilatkozatában mondta ki először igényét az önálló törvény- hatósági jog elnyerésére: Hódmezővásárhely, mint az országban ötödik legnagyobb 101 Garzó Imre: H. M. Vásárhelyről... 112—115. 102 CsmL Hf. Hmvhely v. Közgy. jkv. 1870. ápr. 20. 12. sz. 103 Uo.: 1870. ápr. 20. 10. sz. 101 Uo.: 1870. dec. 22. 424. sz. 244
