Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
lasztás igen nagy szavazattöbbséggel, de ő a baloldal előtt is népszerű volt. Megjegy. zendő, hogy nem is szerepelt eredetileg a jelöltek között és csak a választók tekintélyes részének kívánságára jelölték. (Pokomándy István 669, Varga Imre 335, Budai Márton 76, Papy Sámuel 32 szavazatot kapott.) Főkapitányi tisztségre Nagy Sándort, alkapitánynak Schéner Gyulát, főjegyzőnek Ábrái Károlyt választották. A tanácsnokok Papy Sámuel, Budai Márton, Soós István, Kecskeméti László és Peleskei János lettek. A városi ügyész Matók Béla, számvevő Gaál István, főorvos Dékán Soma, alorvos Vári Károly első aljegyző Soós János, második aljegyző Kmetykó József, mérnök Deák Sándor, baromorvos Möese Károly, előfogati és szállítási biztos, egyben kamarás is Gartsik N. Sallai Tivadar, úti biztos Mózes István, telekadó ügyvezető Posgay János, adószedő tiszt Adamovits Sándor lett. A választások általában közfelkiáltással történtek, ha nem volt egyértelmű, akkor a szavazatokat megszámolták. A pénzkezeléssel foglalkozó tisztviselők a városi hatóság végleges rendezéséig továbbra is hivatalukban maradtak.97 Garzó megjegyzi, hogy a választásoknál követendő magatartás az volt, hogy „midőn egyik vagy másik jelöltnek ajánlásában megbotránkoztak, ellenjelöltet kiáltottak ki, s midőn a választási elnök eljárását a döntő többségnek zavaros felkiáltások folytán való kimondásában nem helyeselhették, szavazást követeltek.” A polgármesterre történt szavazás után a választók gyérülni kezdtek, s a későbbi szavazásoknál már mintegy 800 szavazat került be összesen, miből mintegy 330 rendszeresen a Deák-pártiak jelöltjére, 470 pedig a baloldaléra esett.98 A tisztviselők évi fizetését az 1861-évi tiszti fizetések alapján állapították meg.99 A képviselőtestület megválasztására a város polgáraiból és a megválasztott tisztikar tagjaiból három küldöttséget alakítottak. Az összeíró küldöttségek egy heti munka után összeállították a képviselők névsorát. A választás alkalmával szavazattöbbséggel 186 képviselőt választottak. A nevek felolvasása után a képviselőtestületet megalakultnak nyilvánították. A 186 képviselő közül 2 gyógyszerész, 14 ügyvéd, 4 lelkész, 1 kántor, 8 tanító, 1 mérnök, 1 gőzmalmos, 18 iparos, 2 gazdálkodó, 1 révész és 1 bojtár, tehát összesen 53 képviselő foglalkozását jelölték a jegyzőkönyvben szereplő neveknél. A többi 133 fő foglalkozását nem jelölték, de többségük földdel rendelkező, gazdálkodó vagy iparos lehetett.100 Nem volt kétséges a baloldaliak győzelme a választásokon. Garzó szerint a szavazatok szedése és összeírása visszaélésekre adott alkalmat, szerinte „a megválasztott képviselők névsora hű kifejezése a baloldalnál uralkodó elem kénye kedve szerinti akaratának”. Értékelése szerint a képviselőtestület 186 megválasztott tagjából 38-nak volt érettségije, kik közül mindössze egynél talált 500 Ft feletti kataszteri tiszta jövedelmet. A birtokosok közül 13 régebbi helybeli lakos, 25 pedig az ötvenes években és azóta költözött be. A 186 képviselőből 75 gazdálkodó közül egynél 100 Ft- on felüli, nyolcnál 800—1000 Ft közötti és tizenegynél 500—800 Ft közötti jövedelmet mutatott ki. 97 CsmL Hf. Hmvhely v. Bizottmányi Közgy. jkv. 1870. ápr. 20. 2. sz. Tisztválasztási jegyzőkönyv 1870. ápr. 6. 98 Garzó Imre: H. M. Vásárhelyről... 112—115. 99 CsmL Hf. Hmvhely v. Bizottmányi Közgy. ir. 1870. ápr. 21. 26. sz. 100 Uo: 1870. ápr. 20. 4. sz. 243
