Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között
sította a főszolgabírákat, hogy minden lehető eszközzel törekedjenek a hivatali fegyelem megszilárdítására. Felhatalmazta őket arra is, hogy a hanyagságon kapott tisztviselők fizetéseit visszatarthassák. A fegyelmi helyzet azonban a sorozatos figyelmeztetések ellenére sem javult, sőt inkább romlott. A megyefőnök újabb tapasztalatai szerint a megye városaiban „azon szokás divatoz, miként az elöljárók hivatalos helységeiket gyakran társalgási termekül is használják, s ott ahelyett, hogy halmozott dolgaik után látnának, a drága időt magánytársalgás, pipázás és beszélgetés közt töltik”. Ismételten felszólította a főszolgabírákat, hogy „eme rendellenességeknek — gyakrabban meglepvén az illetők hivatalos helyiségeit — véget vetni igyekezzenek”.45 Számos kifogás érte a községi választmány munkáját, ill. a választmányi tagok aktivitását is. Az ülések rendszerességére nem lehetett panasz, hisz a választmányi rendtartásban kötelezően előírt évi négy ülésnél jóval többet tartottak, ellenben igen gyakoriak voltak a késések és az ülésekről való távolmaradások. 1852/53 folyamán például egyszer sem fordult elő, hogy a választmányi tagok teljes számmal megjelentek volna. Volt eset, hogy a 24 tag közül mindössze 12 jelent meg az ülésen. A polgár- mester igen gyakran kénytelen volt az igazolatlan mulasztásokra előírt pénzbírság kirovásával élni. Ő maga a nagyszámú távolmaradások okát az alábbiakban látta: „A szentesi község választmánya néhány nyugalmazott tisztviselők, kereskedők, mesteremberek és földmívelőkből áll, kik — néhányat kivéve — nagyobb része kiterjedtebb mezei gazdálkodással foglalatoskodik, a mezei munkálkodás pedig, hogy e jelen körülmények között haszonnal űzethessék, a nyári szorgos mezei munkálatok, sőt átaljában minden időben a gazda jelenlétét szükségessé teszi, különben a gazdasága pang, hanyatlik, sőt tönkre jut, mint sajnossan önmagámról tapasztalok”.46 A hiányzásoknál jelentősebbek voltak a választmány működésének tartalmát ért bírálatok. Bonyhády megyefőnök több alkalommal kifogásolta, hogy a szentesi választmány ülésein közigazgatási tárgyú ügyeket is tárgyalnak. Ezzel kapcsolatban kategorikusan kijelentette, hogy a közigazgatás tárgyában kiadott rendeletek feltétel nélkül végrehajtandók, felettük semmilyen fontolgatásnak helye nincs. Egyértelműen a választmány tudomására hozta, hogy „ezen félszeg felfogása a hatáskörnek, s annak helytelenül szándékolt kiterjesztése a főnökség által rosszaltatik”. Egyben utasította a szentesi főszolgabírót, hogy mint a választmányi ülések felügyeletével megbízott cs. kir. biztos hasson oda, hogy a szentesi választmány „hatáskörén túl ne terjeszkedjék, s különösen a közigazgatáshoz tartozó tárgyak elintézésébe ne avatkozzék”. Szigorúan meghagyta, hogy az elkövetkezőkben a választmányi ülések jegyzőkönyveit nyomban az ülés után terjesszék fel a megyehatósághoz.47 5. Az ÚJ KÖZSÉGI RENDSZER BEVEZETÉSE A községek beligazgatásának átszervezése 1852 első hónapjaiban elakadt. Ez összefüggésben volt az ország közigazgatási rendjének megváltoztatására tett újabb intézkedésekkel. Ferenc József 1851. december 31-én az ún. szilveszteri pátensben hatályon kívül helyezte az olmützi alkotmányt, s ezzel egy időben nyilvánosságra hozta „az Ausztriai császári állam koronaországaibani szerves intézmények alap- elveit”-t, amelyek szerint a császárság jövőbeni kormányzatát be kellett rendezni. 45 CsmL (SzF) 408/1852, 3166/1853. Megyefőnöki ir. 46 CsmL (SzF) 14/1852. Közs. Választm. jgyk.; 163/1954. Szolgabírói ir. 47 CsmL (SzF) 8829/1853. Megyefőnöki ir.; 3551/1853. Tanácsi jgyk, 214
