Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között
elé is. A jövőben a városi tanács feladatává tették a helybeli rendőrségi teendők irányítását. Az önálló városi kapitányság megszüntetésével együtt megtiltották a főkapitányi elnevezés használatát is. A helyrendőri teendők vezetését ellátó tanácsnokot az elkövetkezőkben a „rendőrtiszt” cím illette meg. 1852 áprilisában rendőrtisztté Kolumbán Imre eddigi alkapitányt nevezték ki.13 1851/52 folyamán változatlanul megoldatlan probléma maradt a tisztviselői fizetések régen beígért rendezése. A községi választmány a megalakulását követően nyomban napirendre tűzte a kérdést. 1851 decemberében készített egy tervezetet, mely jelentősen javította volna az eddig rendkívül alacsonyan tartott — még 1849 elején megállapított — tisztviselői fizetéseket. A jóváhagyásra felterjesztett tervezetre semmiféle választ nem kaptak, tehát minden maradt a régiben. A kérdés azonban továbbra is napirenden maradt. A választmány új megoldással próbálkozott. Ezúttal egyenként hozott határozatot az egyes tisztségek fizetésének emelésére. A megyefőnök azonban minden fizetésemeléssel kapcsolatos választmányi határozatot felfüggesztett, hivatkozva az új községi rendszer bevezetésére, amely majd a fizetéseket is rendezi. Ez azonban továbbra is csak ígéret maradt. A városi tisztviselők végül türelmüket vesztették, s 1852 augusztusában határozott hangú kérvényt juttattak el a megyefőnökhöz fizetéseik ügyében. Ebben megállapították, hogy a kormány minden hivatalnokát illendő fizetéssel díjazza, őket azonban még csak „aggodalom nélküli megélhetést biztosító” fizetéssel sem látja el viselt állásukért. Kijelentették, hogy tovább nem várhatnak, mert: „1) Mostani fizetésünk oly nyomorú, hogy abból, kivált a családosok, legszigorúbb gazdálkodás mellett is úgyszólván csak alig tengődhetnek, azért arra, hogy abból valamit félre lehetne tenni, semmi kilátás nincs. 2) Fizetésünkön kívül, melynek 1849-ik évben lett megállapításakor a rendezett tanáccsal ellátott községek kezére átment bírói hatóság gyakorlásával összeköttetett mellékes, de törvényes jövedelemre is számítva volt, és amelytől a törvénykezésnek a cs. kir. Járásbíróságok általi kezelésével elüttettünk, semmi egyébb jövedelmünk nincs. 3) Hivatalunk után annyi munkával vagyunk terhelve, hogy ha ennek lelkiismeretesen meg akarunk felelni — pedig ez a feladatunk — az egész napot föláldozni kénytelenít- tetünk, úgy annyira, hogy semmiféle mellékes kenyér kereseti ágat nem űzhetünk, s azok, kiknek közöttünk gazdaságuk van, azt elhanyagolni, s emiatt nem kis károsodást szenvedni kénytelenek...” Kérvényükre a szokásos választ kapták: várják be az új községi rendszer bevezetését. Mivel erre, s ezzel együtt fizetésük javítására továbbra sem került sor, november végén újabb beadvánnyal fordultak a megyefőnökhöz. A nyomaték kedvéért ezúttal valamennyi tanácsnok és tisztviselő aláírta a kérvényt, élén a polgármesterrel. A megyefőnök most pártolólag terjesztette fel a folyamodványt a kerületi főispánhoz, ennek ellenére még évekig kellett várni a tisztviselői fizetések javítására.43 44 A vázolt körülmények között egyáltalán nem meglepő, hogy egyre inkább lazult a hivatali fegyelem. Ennek következtében szinte mindennaposokká váltak a felsőbb hatóságoktól jövő megrovó levelek. A tisztviselők magatartásával foglalkozva Bonyhády megyefőnök 1852 januárjában megállapította, hogy a „városi és községi elöljárók a közigazgatási főszolgabírói hivatal útján nyert kiküldetéseikben igen későn, s akkor is igen hanyagul és rendetlenül járnak el, mit az ügykezelés gyorsan és tökéletesen kívánt menetével összeegyeztetni nem lehetvén”. Épp ezért szigorúan uta43 CsmL(SzF) 7802/1851., 200, 454, 2867, 3835/1852. Megyefőnöki ir.; 791,1404/1852. Tanácsi jgyk. és ir. 44 CsmL (SzF) 2679/1851., 1898/1852. Tanácsi ir.; 606, 615, 10 094/1852. Megyefőnöki ir. 213
