Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között

zőnek minősülő intézkedéseit felfüggeszthette, szükség esetén az ülést berekeszthette. Ugyanez a jog megillette a megyehatóság által kinevezett cs. kir. biztost is. Az ő feladata volt a választmány munkájának közvetlen ellenőrzése. Sorozatos törvénysértés esetén a felettes megyei hatóság a községi választmányt feloszlathatta.

Az idézett Utasítás értelmében a községi választmányi tagok megbízatása 3 évre szólt. Minden választmányi tagságra felkért lakos az állást — mely egyébként fizetéssel nem járt — köteles volt elfogadni. Ez alól csak a tényleges katonai szolgálatot teljesítők, a lelkészek, az állami tisztviselők, valamint a 60. életévüket betöltött személyek kaphattak felmentést. A „vonakodókat” 100 pft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatták. Ugyancsak bírság alá estek az ülésről hiányzó vagy elkéső választmányi tagok. A községi tanácsot díjas és díjtalan tanácsnokokból, és a szükséges számú szakszemélyzetből kellett összeállítani. A tanács feje szintén a polgármester volt. A díjtalan tanácsnokokat az elöljáró megyei hatóság nevezte ki a községi választmány hármas jelölése alapján. A szakképzettséggel rendelkező díjas tanácsnokokat, valamint a többi szaktisztviselőt a tanács hármas jelölése alapján a községi választmány választhatta, de a megerősítés joga a megyei hatóságot illette meg. A tisztviselőket a polgármester, ill. a megyei hatóság felfüggeszthette, de végleges elbocsátásukat csak a községi választmány rendelhette el.39

Az új községi rendszer bevezetésével kapcsolatos átszervezések idejére jelentős szervezeti és személyi változások történtek a szegedi polgári kerület és azon belül Csongrád megye életében. Ezek összefüggésben voltak az ország ideiglenes közigazgatási rendjének kialakításával. 1850 februárjában a szegedi polgári kerület élére — Gyulai Gaál Eduárd lemondása folytán — Cseh Eduárd volt Baranya megyei kormánybiztos került, akit hamarosan kineveztek a nagyváradi katonai kerület miniszteri biztosává is. A két hivatal egybevonása következtében az önálló Szeged kerületi főbiztosság lényegében megszűnt, a kerület megyéi (így Csongrád megye is) közvetlenül a nagyváradi kerület miniszteri biztosának irányítása alá kerültek. Cseh Eduárd hivatalba lépését követően személycsere történt Csongrád megye élén is. Temesváry István eddigi megyefőnök működését felsőbb helyen „erélytelennek, elnézőnek és pajtáskodónak” találták, ezért menesztették állásából. Helyére az erőszakosságáról ismert Bonyhády (Perczel) István volt Baranya megyei szolgabíró került. Újabb változásokra 1850 őszén került sor, összefüggésben Magyarország öt kerületre történt felosztásával. Ez alkalommal Csongrád megyét a nagyváradi kerületből a pest-budai kerületbe tették át, melynek élére Augusz Antal volt tolnai kerületi főispánt nevezték ki. Bonyhády Istvánt megerősítették megyefőnöki állásában.40

Az új kerületi és megyei hatóságok kiépítése után kezdetét vehette a községek rendezése. A községi közügyek intézésére vonatkozó Utasítást és mellékleteit Augusz kér. főispán 1851. szeptember 12-én továbbította Bonyhády megyefőnökhöz. Kísérő levelében tájékoztatást kért arról, hogy Csongrád megye rendezett tanácsú városaiban és községeiben a községi választmányok megalakításánál a „szabad választás gyakorlata már most egész nyugodtsággal engedélyezhető-e”. Függetlenül a választól, az időnyerésre hivatkozva felszólította a megyefőnököt, hogy tegyen minden városra és községre nézve a községi választmány iránt „mindjárt most javallatot, s illetőleg kijelölést”. Olyan egyének kijelölésére gondolt, akik „egy részről a felséges uralkodó ház iránti tántoríthatatlan hűségekről, a magas Kormány, annak intézkedései iránt

39 A községek ideiglenes szabályozásával kapcsolatos „Utasítás” egy példánya megtalálható CsmL Szegedi Központ, Csanád megye cs. kir. Megyehatóságának ir. 5729/1851. szám alatt.

40 CsmL (SzF) 840,2221, 2715,2742, 6645, 6666, 8161/1850. 2992/1951. Megyefőnöki ir. Részletesen lásd Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849— 1854). 109—117. o.

211