Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között
hangulata csendes, hallgatag és levert, minden felsőbb rendeleteket és hirdetményeket oda engedő hódolattal, szótlan engedelmességgel fogad és teljesít, a míveltebb osztály is azok iránti észrevételeivel visszatartózkodik, sem magán körökben, sem annál inkább nyilvános helyeken nem igen nyilatkozik”. A nép hangulatát befolyásoló tényezők közül az alábbiakat emelte ki: „Legsajnálatosabban hat, kivált a magán segíteni nehezebben tudott köznép kedélyére a magyar bankjegyeknek tőlle minden kárpótlás, sőt annak csak reménye nélkül történő beszedése, mert pénzének s azért adott vagyonának vagy teljesített munkájának azzal együtti elenyésztén kétszeres veszteséget érez... Szinte leverőleg és nyugtalanítóan hat átaljában minden rendű nép hangulatára az igazság kiszolgáltatásának, melyet a forradalmi csaknem két egész év alatt hiába keresett, most a helyreállt béke lefolyt időszakában is fel nem találhatása... Nyugtalanító félelem aggódtatja kivált a több mértföldnyi pusztákon szétszórva fekvő tanyáikon tartott barmaik, s ezek élelmiszere miatt a gazdákat, a fegyvereknek tőlük, mind már a felkelők, mind a most uralkodó kormány által lett beszedése, az önvédelemnek a naponként inkább lábrakapó rablók ellenébe nem teljesít- hetése okán. Ami a közigazgatás tárgyait illeti, arra nézve bár sem jelenleg elégületlenségre oka nincs, sem pedig jövendőre nézve minden jónak és nyugságosnak reménye kebeléből ki nem aludt, mindazáltal az e részbeni bizonytalanság jövendő adóztatásának vagy katonáskodási, s egyéb féle terheltetésének mily mértékben s mire leendő fordulása folyvást kétes remény és aggódás közti helyzet és hangulatban tartja a népet.”34 Az elkövetkező hónapok főszolgabírói hangulatjelentéseiben a fenti jelenségek és megállapítások több ízben újból megfogalmazódtak. Az év végén változatlanul azt olvashatjuk, hogy „a nép csendes, hallgatag, szokása szerint ábrándozó hírekre figyelmes, különben engedelmes... A tisztesb osztály elvonultan egyedül házi gondjaival foglalkozik”. Ezen túlmenően általánosan jellemző, hogy úgy a köznép, mint a vagyonosabb osztály az „ostromállapot megszüntetését, s helyébe az általános rendezést s megnyugtató községi rendszert naponként sóvárgó óhajtással várja”.35 4. A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT HANYATLÁSA A szabadságharc leverése után kinevezett szentesi elöljáróságok kezdettől fogva kiemelt feladatuknak tartották a város jogi helyzetének, státusának tisztázását. Szentes 1848 júliusában törvényesen elnyerte a rendezett tanácsú jogállást, ezen belül az első folyamodású bíráskodás jogát. 1849 első napjaiban kiépült az ennek megfelelő városi szervezet, mely a hivatalok létszámát, szakösszetételét és önkormányzati hatáskörét tekintve magasabb szintű volt, mint a korábbi községi, ill. mezővárosi modell. A szabadságharc leverését követően a szentesiek továbbra is érvényesnek tekintették a néhány hónappal korábban kiépített városi szervezetet, beleértve a bíráskodás jogának gyakorlását is. Ennek megfelelően 1849 augusztusa után valójában rendezett tanácsú szervezetet hoztak létre. Az önkormányzat csorbulását azonban már két tényező jelezte, egyrészt az elöljáróság cs. kir. hatóságok által történt kinevezése, másrészt a választott városi képviselő-testület hiánya. A kinevezéses rendszert, valamint a képviselő-testület üléseinek ideiglenes szüneteltetését a rendkívüli állapotra való tekintettel átmenetileg természetesnek találták. Az első igazi meglepetés akkor érte a város vezetőit, amikor a felettes hatóságok kezdték kétségbe vonni a város bírásko- 81 81 CsmL (SzF) 234/1850. Megyefőnöki ir., 104/1850. Szolgabírói levelezőkönyv. 85 CsmL (SzF) 7449, 8096/1850. Megyefőnöki ir. 208
