Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között
(177 honvéd és 54 nemzetőr). Szökés miatt nem volt előállítható 172 fő (95 honvéd és 77 nemzetőr). Különböző okok miatt (elhalt, beteg, vándorol, börtönben van) nem került a bizottmány elé további 149 fő. Az előállított 231 személy közül a bizottmány alkalmasnak talált és besorozott 123 főt. Ezek közül 95 honvédként, 28 pedig mozgó nemzetőrként szolgált a szabadságharc idején.17 A sorozó bizottmány megérkezésének napján a városi tanács folyamodványt írt Haynauhoz, melyben kérte, hogy tekintsenek el a mozgó és a 10 hetes nemzetőrök besorozásától. A kérvényt a szentesi főbíró és főügyész személyesen vitte Pestre. Haynau fogadta a küldötteket, s szóban azt a választ adta, hogy a mozgó nemzetőrök besorozásától nem tekinthet el. A felavató bizottmány még Szentesen tartózkodott, amikor ismertté vált Ferenc József március 12-én kelt rendelete, mely a nemzetőröket mentesítette a császári seregbe való besorozás alól. Ezt figyelembe véve a felavató bizottmány eltekintett a szökésben levő volt nemzetőrök felkutatásától, ellenben szigorúan meghagyta a 95 volt honvéd mielőbbi befogását.18 A felavató bizottmány távozása után (márc. 18.) nyomban megindult a hajsza a szökésben levők felkutatására, egyelőre nem sok eredménnyel. Két hónap elteltével a 95 honvéd közül mindössze nyolcat tudtak kézrekeríteni. Egy június végén kelt szolgabírói jelentésből kitűnik, hogy a szökevények közül 65-en még mindig szökésben vannak. Bonyhády István, az 1850 áprilisában kinevezett új megyefőnök — nem egészen ok nélkül — arra a következtetésre jutott, hogy a volt honvédek „elszökteté- sében, illetőleg pedig folytonos szökésben tartásában szüleik és rokonaik vagy helységbeliek nyújtanak segédkezet, miszerint őket e vidék sajátságos helyzeténél fogva hihetőleg a tanyákon és lápokon bújdolcoltatják”. Az üldözés sikeresebbé tétele érdekében a megyefőnök országos körözésre adta ki a szökésben levő szentesi honvédek névjegyzékét és személyleírását, egyszersmind meghagyta a főszolgabírónak, hogy „a megugrott honvédek előállítását a népnek szoros kötelességévé tévén, egyúttal figyelmeztessék, miszerint mindazok, kik illy megugrott honvédeket eltitkolják, vagy bujdoklásukban elősegítik, a rend és béke szándékos megzavaróinak tekintetni, s mint ilyenek a legsúlyosabb büntetéssel fenyíteni fognak”.19 1850 végén még mindég tartott a volt honvédek felkutatása. Az újabb üldözési hullám egybekapcsolódott az újoncállítási rendelet helyi végrehajtásával. A rendelet értelmében Szentes városa 57 újoncot volt köteles kiállítani. A végrehajtással megbízott Basa János főkapitány ezúttal is nagy buzgalmat tanúsított. 117 sorköteles korú személyt állított elő, kik közül az újoncozó bizottság bátran válogathatott. Az állítási lajstrom Mi okból állíttatott elő — című rovatában 82 személy neve mellett olvasható az alábbi bejegyzés: „mert honvéd volt”. A bizottság által kiválasztott 57 személy közül 41 honvédként szolgált a szabadságharc idején.20 A volt honvédek sokasága mellett viszonylag elenyésző a szentesi illetőségű, tisztként szolgált személyek száma. Basa főszolgabíró mindössze 14 volt honvéd és nemzetőr tisztet vett jegyzékbe, kiket a nagyváradi felavató bizottmány elé utasított. Közülük csak öten kerültek a bizottmány elé, a többi vagy megszökött, vagy Ferenc József 1850. március 12-i rendeletére hivatkozva megtagadta a jelentkezést.21 Az eddigi számadatok összegzéseként megállapítható, hogy a szabadságharc leverését követő egy év leforgása alatt több mint 400 szentesi vagy Szentesen lefogott 17 CsmL (SzF) 1493/1850. Megyefőnöki ir. 18 CsmL (SzF) 464, 542/1850. Tanácsi jgyk.; Magyarországot illető Országos Törvény- és Kormánylap (a továbbiakban Kormánylap) 1850. évf. V. darab 30. szakasz 63. o. 19 CsmL (SzF) 1215/1850. Tanácsi ir., 3732/1850. Megyefőnöki ir. 90 CsmL (SzF) 908/1851. Megyefőnöki ir. 91 CsmL (SzF) 363, 973/1850. Megyefőnöki ir.; 586/1850. Szolgabírói levelezőkönyv. 204
