Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között

2. Megtorló intézkedések

Az ideiglenes polgári közigazgatás kiépítésével párhuzamosan megkezdődtek a különféle megtorló intézkedések. Elsőként a szabadságharc idején vezető szerepet vállalt személyekre sújtottak le. 1849 augusztusában több volt városi elöljáró —• Boros Sámuel, Vosits Ferenc, Pápai József, Farkas Lajos, Vecseri Zsigmond — vagyonát zár alá helyezték. A vagyonzárat ugyan még az év végén feloldották, de az érintett személyek megfigyelése tovább tartott.12

A kompromittáltak elleni igazi hajsza szeptember—október folyamán indult meg. Az első áldozat Hajdú Lajos 31 éves református iskolai igazgató lett. Az ellene felhozott vádak lényege az volt, hogy 1849. július 1-jén tanterme ablakából lázító beszédet tartott a szentesi népnek, melyben az előrenyomuló császári seregek elleni általános felkelésre buzdított, s erős kifejezésekkel szidalmazta az uralkodó édesanyját, mint minden baj okozóját. Ezt még „tetézte” azzal, hogy a lázító szózatot kinyomatta, s a nép között osztogatta. E vádak alapján Gyulai Gaál kerületi főbiztos szeptember 7-én elrendelte Hajdú Lajos elfogatását, s biztos őrizet alatt Szegedre szállítását. Ügyét az Aradon működő Cs. Kir. Rendkívüli Haditörvényszék tárgyalta. Tettét felségsértésnek minősítették, s 20 évi várfogságra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. (Hajdú Lajos kezdetben az olmützi, majd a josephstadti várbörtönben raboskodott. A szentesi lakosok 1851-ben kísérletet tettek kiszabadítására, de eredménytelenül. 1856-ban kegyelemben részesült. Kiszabadulása után a kisújszállási főgimnázium tanára lett. Ma utca őrzi nevét Szentesen.)13

Október végén Horváth Ferenc 30 éves ügyvéd, volt főjegyző, Szentes város szabadságharc alatti országgyűlési képviselője ellen indult eljárás. Elfogatását követően a Pesti Haditörvényszék elé állították. Előzetes letartóztatása idején a szentesi lakosok mozgalmat indítottak kiszabadítása érdekében. Kegyelmi kérvényükhöz — melyet 158-an írtak alá — a városi tanács is csatlakozott. A kérvényt hivatalos küldöttség vitte Pestre Haynauhoz. Átadására már nem került sor, ugyanis időközben Horváth Ferencet Haynau engedélyével ideiglenesen szabadlábra helyezték. Az eljárás természetesen tovább folytatódott ellene. 1850. április közepén ismét meg kellett jelennie a Pesti Haditörvényszék előtt. Több követtársával együtt kötél általi halálra ítélték, de mivel igazolni tudta, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásakor nem tartózkodott Debrecenben, utóbb kegyelemben részesült, s hazatérhetett szülővárosába.14 *

Az üldöztetést nem kerülhette el Boros Sámuel sem, Szentes szabadságharc alatti polgármestere. A császári csapatok megérkezése előtt sikerült ugyan elmenekülnie, de személye nem merült feledésbe. Fő „bűnei” között tartották számon, hogy: „...egészen forradalmi és republikánus szellemű, aki a forradalom előmozdítására mind maga részéről tett, mind leginkább a község által tétetett szolgálat, ember és pénzbeli áldozatokon felül, végre a függetlenség ünnepekor a respublikát Szentesen kikiáltván, a népet a függetlenség fenntartására feleskette”. Távollétében vagyonát zár alá helyezték, s szigorú intézkedéseket tettek felkutatására. A nyomozást végző

12 CsmL (SzF) 937/1849. Megyefőnöki ir.; 313/1849. Szentes járás Cs. Kir. Főszolgabírójának levelezőkönyve (a továbbiakban Szolgabírói levelezőkönyv).

13 CsmL (SzF) 74, 370/1849., 790/1850., 3308/1851. Megyefőnöki ir., 4—5/1849. Szolbagírói ir.; 170, 191/1849. Szolgabírói levelezőkönyv, Papp Lajos: A szentesi református egyház története. Szentes, 1919. Kézirat II. köt. 56. o., Barta László—Páhi Ferenc: Szentes utcanevei. Csongrád megyei könyvtári füzetek 12. Szeged, 1980. 103. o.

14 CsmL (SzF) 512/1850. Szolgabírói ir.; 515, 585/1850. Szolgabírói levelezőkönyv; 7447/1850.

Megyefőnöki ir.; 37, 49/1851. Megyefőnöki elnöki ir.

202