Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Barta László: Csongrád város jegyzője
a képzelet rémképeit. A csongrádi kaszinóban is kedvelt szórakozás lett Makay László Pesten viselt dolgait pertraktálni. Az ügy egy idó' múlva elaludt. Tóth István a két részletben felvett 50 váltóforintra elfogadta Makay mentségeit: 25-ért tanította Sándort, a másik 25-öt megadja, mihelyt lesz miből. Föltehetó'en nem is kívánta behajtani rajta. Az sem lehetetlen, éppen ő biztatta arra, hogy célozza meg a csongrádi jegyzői hivatalt, mert 1837-ben Makay benyújtotta pályázatát arra az esetre, ha a jegyzői szék megüresednék. Akkor azt a választ kapta, hogy majd akkor jelentkezzék, addig is szerezze be a megfelelő bizonyítványokat. Minthogy azonban Tóth István tovább szolgált, az ügyet nyilván Makay is levette a napirendről, és ezzel lehetőséget adott alkalmasságának kétségbe vonására akkor, amikor 1843. február 26-án azokra oly nagy szüksége lett volna. 6 A választás és az uradalmi óvás után összehangolt hadművelet indult Makay végleges megbuktatására. Siettette a fegyverek köszörülését az is, hogy a vármegye nemesi közgyűlését március 13-ra hívták össze, és Makay ellenségei dűlőre akarták vinni az ügyet, mielőtt a megválasztott, de felfüggesztett jegyző is fölkészülhetne a harcra. Az uradalmi ügyész köré tömörülő párt, amely Ludvigot támogatta, nem reménykedhetett abban, hogy Makay nem tudja majd előterjeszteni az „ügyességét”, azaz a felkészültségét, alkalmasságát bizonyító okmányokat. Ezért minden erejüket a megválasztott jegyző erkölcsi szétzúzására vetették be. Tóth Sándornak a jegyzőválasztás napjaiban Pesten kellett az ügyeit intéznie. Fűszerüzletet akart nyitni. Segédként dolgozott egy Siebreich nevű pesti kereskedőnél, s éppen ezekben a napokban szerezte be az árut. Siebreich az első szállítmány portékát csak készpénzért volt hajlandó eladni, s csak akkor, ha Csongrádon van a bolt. Ezért Sándor arra kérte özvegy édesanyját, nemzetes Nagy Borbála asszonyt, adja el a Tisza-oldali szőlőt, és siettesse a bolt felépítését a ház megtoldásával. Ugyanebben a levélben — amely Pesten, március 6-án kelt — a következőket írta: „A midőn kedves Asszónyám Levelét megkaptam, mellyben mindeneket elvégeztem, a mit lehetet, Makai Lászlónak az egész sora abból áll, hogy ő egy nagy gazember, hogy ha azt kell írnom, egy az, hogy ő Szegeden Komádiás volt, mert én már jádzani láttam, már pedig, itt Pesten olly Kázúst vagyis esetet tett, melly az Isten előtt sem felejthetős el, nem hogy még az ember előtt, hogy ő egy olly Embert szerentsét- lené vagy is egész koldúsá tett, hogy házrul házra koldúlni jár, az nevezetes Richter, nem külömben én tsak annyit írhatok, hogy Makai, vagy is úgy elformált nevű Tünde Lászlót a sógorom, Liptai szemem előtt kísértetett a Vármegye Házába a Richter flekputzer sorsafelűl. — mert itt mind a felesége az Richternek, mind pedig Makai Lászlóra gyanú volt, és nintsis máskép az egész, hogy ez a kettő lopta meg a Richtert, és ez a kető tete Gazdag Richter Flekputzer mestert koldúsá, mert ez a kető együt tartott, és együtt éltek, mire nézve Makai Latzitól Gyermekei is lettek Richter- nének tőle, és szegény, maga Richter most tsak koldulással keresi élelmit, mire nézve az előtt ezrekkel birt, mikor én hozá jötem tserébe, itt most bizonyságot tanút, nehezen talál az ember, mert Richter flekputzert nem lehet megtalálni itt Pesten, mert tsak ő és én tudok Makai Latzi sorsáról, én most a napokba a serházban őszve jöttem Makai Latzival, mellyben egyrűl másról elő hozódtunk, hogy Ő Csongrádra többé nem akar menni, mert ő neki jobban megy itt sora Pesten, mint othon, tehát ő azt mondja, hogy ő nem is vágyódik haza, mert azt mondja, hogy annélkül is van elég, a ki Uram Atyám helyére ásítoznak.” 168
