Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Habermann Gusztáv: A szegedi fősóhivatal és személyzete (1790–1848)
1818-ban Soborinba került — a kis Baranya megyei sóhivatal élére — perceptor- nak. Itt 1828-ig maradt, majd Bajára helyezték át contraagensnek. Később e hivatal vezetője lett. Sándor Erzsébet volt a felesége, kitől Szegeden, 1812. január 5-én Erzsébet nevű leánya származott, akit a már említett Korbei Mihály—ez időben szegedi sóhivatali mázsamester — tartott keresztvíz alá. Második gyermeke is Szeged-Felső- városon született, és 1816. augusztus 23-án Povazenecz József patronálása mellett lett megkeresztelve József névre. 1811 A ratigerum magisteri állást eddig Lenner Ignác töltötte be. Nevezett távozása folytán ez megürült, és arra Pannin Boldizsárt nevezték ki. Nevezett már régebben is királyi tisztviselő volt és legalább 1803 óta szolgált, mint postamester Szegeden. Innen Horgosra, majd utána Szatymazra került. Ezen a helyen is mindössze két évig maradt. Szegedi tartózkodása idején, mely két munkahelyének hivatali munkaidejét összeszámítva elég sokáig tartott, jó ismeretségbe került Aigner József városi tanácsnok és nejével Müller Anna Erzsébettel, ki utóbbi minden valószínűség szerint Sebestyén városi főbíró és országgyűlési követ leánya volt. így vállalta Aigner József Anna Jozefa nevű és 1811. szeptember 20-án született leányának keresztapaságát. Hogy az ez alkalommal keresztanyaként szerepelt Szunerits Anna Pannin felesége lett volna, eddig nem volt megállapítható. Ez utóbbi valószínűleg a gazdag szegedi kereskedő Pannin György rokona lehetett. A szállítási osztályon rendszeresített negyedik állás ezúttal is üresedésben maradt. Viszont a hajózási szállítási osztályon alkalmazott kalauzok közül ez évben kivált Buday Péter, ki rangsorban a második helyet töltötte be, és ennek folytán Barcza Pál előrelépett a helyére, és a harmadik helyre Suhajda Mihályt delegálták. Nevezett évekig töltötte be ezt az állást, 1817-ben dominus lett, és 1822-ig működött Szegeden. Úgy látszik, hogy ezt követően közszolgálati munkaviszonya megszűnt. Talán Szegeden nősült, 1805 körül, Balogh Annát véve feleségül, és házasságát bőven jellemezte a gyermekáldás. Gyermekei mind Szeged-Felsővároson születtek. Az első 1805. február 27-én született és Rozália névre keresztelték, a második 1807. április 23-án érkezett neve Albert György és külön megjegyezték a bejegyzésekor, hogy nemesi származású. Harmadiknak 1809. április 17-én Adalbert György Sándor született, negyedik pedig az 1810. november 26-án született Mihály András nevű gyermek volt. Nevezettnek a már említett Kovács István ez időbeli tutajmester lett a keresztatyja. Ötödiknek örvendeztette meg jöttével szüleit Borbála, akit 1812. december 2-án vezettek be az anyakönyvbe. A következő ismét Rozália nevű leány lett — az első ilyen nevű időközben bizonyára meghalt — és 1814. október 30-án született. Majd 1816. szeptember 16-án Mária Terézia nevű gyermeket tüntet fel az anyakönyv, és míg az eddigieknek Mihály Andrástól kezdődően Kovács volt a keresztatyjuk, addig az 1820. augusztus 30-án született Karola Eleonóra valamint az 1822. február 20-án érkezett József Bálint keresztelésénél Pintér János működött közre, mint keresztapa. 1812 Ebben az esztendőben került betöltésre a szállítási ügyosztály negyedik állása, amelyre Szalóky Józsefet nevezték ki. Nevezett eddig a hivatal curatora volt. Viszont az ő volt állására Bába Lajost nevezték ki. Nevezett 1833-ig maradt itt munkaviszonyban, majd 1834-ben ratigerum magisterré és dominussá lépett elő. Majd mindvégig 139
