Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Habermann Gusztáv: A szegedi fősóhivatal és személyzete (1790–1848)
amely megbízatás rendszerint együtt járt az egyik conductori állással. Hivatali megbízatásával nem járt együtt a dominus-i cím. Feladata talán az állagmegőrzés, állagfenntartás volt.101 102 1813-ból ismerjük a magyar udvari kamara departamentumi beosztását. Ekkor tíz ilyen ügyosztály működött, tanácsosi hivataloknak hívták őket, és ezek közül a negyedik látta el .a sóügyek reszortját. Ebben az évben ennek a hivatalnak az élén Schönstein tanácsos állt, mellette Fratrics József működött titkárként, és az egyéb teendőket báró Eötvös Ignác fogalmazó látta el, aki mellé a szükséghez képest gyakornokot állítottak be. így tehát ebben az időben a szegedi fősóhivatalnak is ez az ügyosztály volt a közvetlen felügyeleti szerve.103 Más sóhivataloknál és különösen a sóbányahivatalnoknál egyéb hivatali állásokkal is találkozunk, miután azonban ezek a szegedi fősóhivatal keretében nem szerepeltek, felsorolásuk itt mellőzhető. Említettük már, hogy a sóhivatali kinevezéssel betöltendő állásokon felül még bizonyára számos olyan egyént is foglalkoztattak, akik nem számítottak bele a hivatali rangsorba. — Ilyenek lehettek az egyszerű kétkezi mázsálók, egyes hivataloknál vagy átmenetileg a sóvágók, a darabos —, zsákos —, hordós — só rakodói és szállítói és mások. A ranglistákból tudjuk, hogy a kinevezett tisztviselőket a magasabb kategóriákban a „dominus” címzés illette. Feltehetően ez eleinte annak volt a következménye, hogy a magasabb rangú tisztviselők mind nemesi származásúak voltak. — Utóbb pedig, amikor kialakult az úgynevezett honoratiorok osztálya, bizonyos, hogy a magasabb rangú sóhivatali tisztviselőket is ezek közé számították, minek következtében ezen a címen is megillette őket ez a megjelölés. Valószínű, hogy ez a megjelölés, amely általában a ranglistán egészen a ponderum magisterek állásáig lefelé megillette a tisztviselőket, nemcsak címzés volt, nemcsak címként volt használható, hanem bizonyos hivatali rendelkezési jogra is utalt. Meg lehet figyelni, hogy az olyan alacsonyabb beosztású tisztviselők, akiket ez a címzés nem illetett meg, amikor a rangsorban a mázsamesteri állásba emelkedtek, már dominus-ként emlegetik őket. Ezek előre bocsátása után itt az ideje, hogy áttérjünk eme „második” udvari kamarai szegedi királyi fősóhivatal e korbeli személyzeti állományának és a társdalommal való kapcsolatának ismertetésére. Az idevonatkozó adatokat évszámonként tagoltan ismertetjük, előre bocsátva, hogy amikor egy-egy hivatalnok neve először felmerül, annak hivatali, vagy ismert életpályáját mindjárt ezen alkalommal végig ismertetjük és így, habár az illető esetleg hosszú éveken keresztül maradt itt a hivatal szolgálatában, reá többé nem térünk vissza.104 Említettük már, hogy a magyar udvari kamara visszaállítása elvileg az 1790-es esztendőben történt. Arról is szó volt már, hogy az egyes sóhivatalok működésüket az udvari kamara keretében csak később kezdték meg. Szerencsére fennmaradt a szegedi magyar királyi fősóhivatalnak protokolluma, az 1793/94. gazdasági évvel, de valójában 1794. január l-jével kezdődő ügyvitelnek. Ebbe a protokollumba bevezettek minden olyan megkeresést, amely akár a „General Hof Salz Amt”-tól vagy bármelyik másik só-, illetve más hivataltól érkezett a szege101 Nagy István 365. p. 102 A sóhivatali ügybeosztásra, ügyosztályokra, hivatali személyzetre, annak névsoraira elsősorban a Calendarum. Budáé 1794—1848-as évfolyamait használtuk. L. „Rés Salinares” rovatokat. 103 Nagy István 306—307. p. 104 Calendaroum. Budáé fentebbi 10 alatti évfolyamai, továbbá az Országos Levéltár E. 91. fondszám alatti nyüvántartásainak mikrofilmje, végül a Csongrád Megyei Levéltár VI. 108. fond- szám alatti iratai. 128
