Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Habermann Gusztáv: A szegedi fősóhivatal és személyzete (1790–1848)
dihez, valamint mindazon iratokat, amelyeket ez a hivatal küldött el a főhatósághoz, vagy más hatóságokhoz. — így ebből a nyilvántartásból megállapítható, hogy a szegedi fősóhivatal az udvari kamarán belüli újabb működését 1794. január 1-jén kezdte meg. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy ezek a protokollumok az egész tárgyalt időszak alatt német nyelven voltak vezetve, eleinte oldalszámozás nélküliek, később rendszerint oldalszámozottak, de a bevezetett tételek mindvégig sorszámozottak.105 Az első évben 174 tételszám került bevezetésre, és lényeges változás ebben az írásbeli ügyforgalomban a század végéig nem mutatkozott, sőt a századfordulón lényeges visszaesés következett be. Persze egymagában az írásbeli adminisztráció naplózott tételszámaiból nem lehet a hivatal forgalmára következtetni, de valamelyes támpontot ad az is, hogy a hivatal személyi létszáma is egész alacsonyan indult, és csak jóval később és fokozatosan erősödött fel. Rendelkezésre állanak ebből az időszakból — ha nagyon hiányosan is és csak 1817-től kezdődően — főkönyvek, elszámolások, raktárkönyvek stb., de ezeknek adatait a hivatal újraindulásának időpontjára nem lehet hasznosítani. 1794 Nincsen biztos adatunk arra vonatkozólag, hogy az újonnan meginduló szegedi sóhivatali adminisztrációnak kik voltak a tisztviselői. Nem tartjuk azonban kizártnak, hogy ebben az átmeneti esztendőben ugyanaz a Grueber János vezette az apparátust, aki II. József alatt is hivatalvezető volt. Említettük már, hogy nem egy szegedi család eredete vezethető vissza sóhivatali tisztviselőre, s most úgy látszik, hogy Gruebernek is voltak Szegeden rokonai. — Elsősorban azonban hadd említsük meg azt, hogy maga Grueber János, aki később Szegeden nem Grueberként, hanem egyszerűen Gruberként szerepelt, nős ember volt, és ha nem is ismerjük felesége családnevét, tudjuk, hogy keresztnevén Jozefának hívták. Mindketten szerepeltek Szegeden 1787. május 18-án Haraszti Borbálának a keresztelőjén, mint keresztszülők. Ismerünk továbbá egy Gruber Terézt, aki az anyakönyvi bejegyzés szerint „Teresia de Grueber” néven ismert, és a szegedi magister carcerus Smieg Dániel leányának, Franciskának, volt 1788. május 11-én a keresztanyja. A keresztatyja pedig Lenner Ignác sóhivatali perceptor volt. Az, hogy Gruber Terézia ekkor Lenner Ignác felesége lett volna, nem ismert. Nevének anyakönyvi szerepeltetése arra utal, hogy Gruber Jánosnak vagy leánya vagy nőtestvére volt. Ebben az időben még több Gruber szerepelt Szegeden, többek között egy Gruber Anna, aki Szilber Antalnak volt a felesége, annak a Szilbernek, akinek később egyik rokona ugyancsak sóhivatali tisztviselő volt. Már itt érdemes megemlíteni, hogy a sóhivatal, mint akkor mondották, a percep- torátus, hivatali helyisége Szeged-Felsővároson működött és működött már a XVIII. század során is. A hivatali tisztviselők vagy magában a sóhivatali épületben kaphattak lakást, vagy pedig annak közelében béreltek lakást Szeged-Felsővároson. Azt is tudjuk, hogy a XVIII. század végén nem is egy sóházat tartottak nyilván Szeged-Felsővároson, amiből arra kell következtetni, hogy a hivatal és az úgynevezett sópajtákon kívül esetleg sóhivatalnoki lakásokat is magukban foglaló sóházak is léteztek. 105 Csongrád Megyei Levéltár VI. 108. fondszám alatti nyilvántartási könyvek stb. Ezek eredetileg a Szegedi Somogyi Könyvtár őrizetében voltak, de 1957-ben átkerültek a levéltár birtokába, ahol szakszerű nyilvántartásba kerültek. 129
