Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza
Szegeden név szerint 1244 családfőt írt össze. Ez az 1548-as defter a másik adatsorunk (röviden: török névsor). Yass Előd az összeírás tömbneveit az 1522-es jegyzékkel, egybevetve nagyon sokoldalúan értékeli ezt a korábban nem hozzáférhető adatsort s mivel az összeírás városrészeként is külön van bontva, térkép felrajzolására is kísérletet tesz.8 Rekonstrukciója azonban nem méretarányos térkép, csak elrendezési vázlat. Léptéke igen kicsiny, hozzávetőlegesen 1:30 000 körüli, de a mai térképpel való azonosíthatóság nélkül készült. A török összeírás nem utcánként, hanem háztömbönként (mahalle) történt9. Az összeírásban a tömböket a tömb egyik oldalán futó utcáról nevezték el. A tömbökben levő telkek és összeírt lakosok számából arra következtethetünk, hogy a tömbök valójában esetleg több kisebb közzel, átjáróval vagy keresztutcával megosztott városrészek lehettek. Vagyis háztömbnél valamivel nagyobb vonalú egységeket kell mögöttük sejtenünk. Megjegyezzük, hogy ez a „nagyvonalúbb” szemlélet a mi középkori utcafelfogásunknak is megfelel, a kisebb keresztutcákat külön névvel nem illették, a főutca részének tekintették. A tömbök és utcák közel megegyező száma ezt igazolja is. A defter 26 tömböt (mahallét) sorol fel. Vass Előd térképe, bár a városrészenkénti diszlokáció miatt részletesebb (és jobb is), mint a korábbi kutatók feltételezései, mégis téves névazonosítások és sok korábbi feltételezés átvétele miatt, az utcák egymáshoz viszonyított helyzete és konkrét térképi meghatározása vonatkozásában hipotetikus marad. Halmazelméleti megfontolások alkalmazása AZ UTCÁK HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSÁNÁL Egy ilyen típusú feladat megoldásának, amit az ismert utcaneveknek, a térképhez rögzítése jelent, két útja van. Egyik a módszeres elemzés, a másik a többé-kevésbé megalapozott feltételezések. A jól megalapozott feltételezéseknek a gondos belső elemzésen alapuló esetben is van jelentősége, ezt mégis egy világ választja el a csak feltételezésen alapuló módszertől. Az alábbiakban felvázoljuk azt, hogy a két adatsor milyen belső összefüggésben áll egymással, s hogyan tudjuk ebből módszeres belső elemzéssel, szinte egzakt, természettudományos módon az utcák elrendezését kiolvasni. Előnyünk az, hogy míg a hipotetikus módszer önmagát nem igazolhatja, eredményeinek a miénkkel való egybeesése egyben igazolásunkra is szolgál. A tömbök —- mahallék — egy részének neve közvetlenül, másrészük kisebb-nagyobb nehézség árán, harmadik, kisebb hányaduk pedig nem azonosítható az 1522-es utcanevekkel. Van azonban egy sokkal lényegesebb eltérés is, amire már előbb is utaltunk. A középkori keresztény (latin) összeírok: sorra vették az utca mindkét oldali házait. A török defterdárok azonban a tömböket körüljárva írták össze a lakosságot, s egy utca két oldala így külön-külön más tömbben került összeírásra. Jellegzetesen keleti szemléletmód határozta meg a defter nem utcakénti, hanem az utcák jobb, ill. bal oldalán fekvő tömbök házainak külön csoportban való összeírását. Vass Előd munkájából számunkra legfontosabb, hogy publikációval a forrást hozzáférhetővé tette. Munkánkban azt az általa fel nem használt lehetőséget óhajtottuk kiaknázni, amit az 1522-es dézsmajegyzék és az 1548-as defter összeírásának rendszerében meglevő külöribség — az azonos adatoknak utcakénti, ill. tömbönkénti csoportosítása —jelent. Az alább következő matematikai megfontolás révén ez a kétféle csoportosítás lehetőséget nyújt számunkra az utcák egymásmellettiségének, relatív síkrajzi helyzetének felderítéséhez. 8 Vass 1979. p. 73. 9 Vass 1979. p. 21. 9
