Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

A városi követek megbízottai megjelentek azon az 1834. december 8-i, felsőbüki Nagy Pál lakásán megrendezett ellenzéki „magántárgyaláson” is, ahol a szóban- forgó javaslatokkal kapcsolatos, az ellenzék által követendő taktikát dolgozták ki. A városi küldöttek itt minden bizonnyal ígéretet tettek az ellenzék vezetőinek, hogy ebben az ügyben a legteljesebb mértékig támogatják törekvésüket.83 Az 1834. december 10-i országos ülésen azután a negyedik rend képviselői valóban igen nagy számban vettek részt a vitában, s túlnyomó többségük igen határozottan a jobbágyok érdekében emelte fel szavát. Hódy Imre ez alkalommal is szót kért, s újra csak erőteljesen síkra szállt a megváltakozás törvénybe iktatása mellett. A javaslat azonban ezen az ülésen megbukott, s a rendek azon elhatározása, hogy majd „a Törvényi Munkálatban fognak eránta rendelkezni” — mint már említettük — ugyancsak nem vált valóra.84

Azt is említettük korábban, hogy a jobbágyok személyi- és vagyonbiztonságáról szóló javaslat — hasonlóan az úrbéri V. törvénycikk 2. §-ába foglalt indítványhoz — a konzervatív erők ellenállása miatt ugyancsak elbukott. Ehhez a kérdéshez a városi követek az 1833. szeptember 21-i85, majd október 15-i86 országos üléseken szóltak hozzá, s mindkét alkalommal egyhangúlag annak elfogadása mellett nyilatkoztak. Ezért is meglepő, hogy a kérdés későbbi tárgyalásakor — az 1834. december 30-i országos ülésen — felszólaló 10 város küldött közül csupán Vághy, valamint Juraj Palkovic, a pozsonyi líceum szlovák nyelv és irodalomtanára, Korpona város követe foglalt egyértelműen állást a javaslat mellett. Igaz, Haske Sándor, Kassa város kapitánya és első követe felszólásában hangoztatta — és ennek jegyzőkönyvbe vételét is kérte —, hogy ő csupán a vonatkozó pótutasítás következtében voxolt a javaslat ellen, személyes véleménye a kérdésben mit sem változott, a két szabadkai követ közül pedig az egyik utasításukat követve a javaslat tárgyalásának elhalasztását kívánta, a másik követ ugyanakkor annak azonnali elfogadását támogatta.87 A liberális pártállású követeknek annyit sikerült végül is elérniök, hogy az 1834. augusztus 28-i resolutiora adott válaszfelirat leszögezte: a javaslat törvénybeiktatását’ az országgyűlés a továbbiakban ugyan nem szorgalmazza, a jobbágyok személy-, és vagyonbiztonsága elvének fenntartásáról azonban semmiképpen sem hajlandó lemondani.88

Az úriszékek kérdésében a konzervatív és a liberális erők között ugyancsak éles, minduntalan meg-megújuló vitákra került sor, s a városok követei ebben a vonatkozásban is a liberálisok mellett sorakoztak fel, akiknek az úriszékek eltörlése volt az elsődleges célkitűzésük. Az 1833. szeptember 12-i országos ülésen a városi követek nevében Szánthó Mihály tanácsnok, Győr város második követe emelt szót az úriszéki bíráskodás megszüntetése érdekében,89 majd az 1833. november 6-i kerületi ülésen 26 megye és a Jász-kún kerület követein kívül a városok küldöttei is az eltörlésre adták voksukat.90 Szeged város követei közül Hódy Imre az 1834. április 8-i országos

83 Sándor 118. sk.

84 Az 1834. december 10-i ülésről 1.: Jegyzőkönyv IX. 419. skk., KLÖM IV. 23. skk. L. még Hódy Imre 1834. december 14-én kelt jelentését is: CsmL Tanácsi iratok 1834: 3956. Vő.: Horváth

I. 362. skk., Sándor 41. skk., 70. skk.

86 Jegyzőkönyv V. 1. skk. Vö.: KLÖM II. 205. sk. A városi követek egyébként az 1833. június 17-i kerületi ülésen ugyancsak a javaslat elfogadására adták szavazatukat; erről 1.: KLÖM I. 469.

86 Jegyzőkönyv V. 257. skk. Vö.: KLÖM II. 303. skk. L. még Hódyék 1833. október 20-i jelentését: CsmL Tanácsi iratok 1833: 3068.

87 Jegyzőkönyv X. 45. skk. Vö.: KLÖM IV. 69. skk.

88 Az 1835. február 26-áról keltezett feliratot 1.: Iratok III. 448. skk. Az úrbéri VIII. törvénycikkről részletesen I: Sándor 123. sk., 128. skk.

89 Jegyzőkönyv IV. 295.

90 KLÖM II. 361., 366.

140