Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
ülésen (amikor az úriszékek szervezetével és működésével kapcsolatos törvényjavaslatot tárgyalták) sürgette a földesúri bíráskodás egyszer, s mindenkorra való megszüntetését. Hódy ekkor nyomatékosan hangsúlyozta, hogy őt erre az állásfoglalásra „nyert utasítása” is a leghatározottabban kötelezi.91 Hódy nyilatkozata az úriszéki bíráskodás kérdésében nemcsak önmagában, de „időzítése” miatt is figyelemre méltó, mivel a főrendek ellenállása következtében az úriszékek megszüntetésére vonatkozó javaslat néhány héttel korábban lekerült a napirendről, s az érdemben a későbbiek során sem merült már fel; a szegedi követ felszólalása így lényegében a városi küldöttek részéről az elv fenntartása melletti deklarációnak minősíthető. Utaltunk arra, hogy a liberális pártállású megyei követek a továbbiakban arra törekedtek, hogy az úriszékek hatáskörét földesúr és jobbágy közti ügyekben a lehető legminimálisabbra korlátozzák,92 a kívánt eredményt azonban ezen a területen sem sikerült végül teljes mértékben elérniük. A városi követek a liberális nemesi követeket az úrbéri viszonyok rendezését illetően a kevésbé jelentős kérdésekben is támogatták; ez a nézetazonosság azonban a községek igazgatására vonatkozó javaslat esetében — mint említettük — már nem állt fenn, s meglehetősen éles vitákra került sor a két csoport között a földesuraknak fenntartott jogokra vonatkozó úrbéri III. törvénycikk 6. §-ával kapcsolatban is. A nézeteltérés azonban nem az említett földesúri jogok megtartása vagy eltörlése kérdésében keletkezett — ezen jogok eltörlésének szükségességében a két csoport között ugyancsak teljes volt a nézetazonosság —, hanem azért, mert a probléma kapcsán óhatatlanul felmerült a királyi városok hasonló jellegű privilégiumai felszámolásának kérdése is. Az említett földesúri jogok, s köztük talán leghangsúlyos abban a bolttartási jog eltörlésének szükségességére, mint az ország gazdasági élete felvirágoztatásának elengedhetetlen előfeltételére Say István, Székesfehérvár bírája és ország- gyűlési első követe mutatott rá az 1833. április 12-i kerületi ülésen elmondott nagyhatású beszédében; félreérthetetlenül utalva arra is, hogy a kereskedelmi és iparszabadság megvalósítása nélkül az országnak az örökös tartományoktól való gyarmati függése soha sem lesz felszámolható.93 A vita a következő nap robbant ki, mivel Bernáth Zsigmond Ung megyei táblabíró, a megye első követe mint soros kerületi jegyző a javaslat szövegében olyan értelmű módosítást hajtott végre, amely annak rendelkezéseit a szabad királyi városokra is kiterjesztette, mégpedig nem a városok mint földesurak vonatkozásában (ami magátólértetődő volt), hanem a város és lakói viszonylatában.94 A vita ez utóbbi problémát illetően az országos üléseken is folytatódott. 1833. augusztus 17-én a felszólaló városi követek tagadták azt, hogy a városokban léteznének a fenntartott földesúri jogokhoz hasonló monopóliumok, illetve ilyenek létezését csupán a céhek vonatkozásban ismerték el, ám rögtön hozzátették: a kereskedelmi munkálat tárgyalása idején lehet és kell is majd ezen a területen „más czélerányosabb intézetek által” változtatásokat eszközölni. Ugyanakkor ismételten rámutattak bármiféle monopólium létezésének messzemenően káros voltára, követelték, hogy „boltot nyitni minden embernek” legyen meg a lehetősége, s hangoztatták a városok és falvak 91 Jegyzőkönyv VI. 303. sk. L. még ehhez az 1834. április 13-i követjelentést is: CsmL. Tanácsi iratok 1834: 1304. 92 Erről a kérdésről részletesen írnak Szeged város követei a már említett 1834. december 14-i valamint az 1835. február 22-i jelentésükben: CsmL Tanácsi iratok 1834: 3956,1835: 683. 93 KLÖM I. 306. skk. L. még: Kölcsey II. 512. Országgyűlési napló, 1833. április 13-i bejegyzés. 94 KLÖM I. 308. skk., Kölcsey II. 512. sk., 516. sk. Országgyűlési napló 1833. április 13-i és 15-i bejegyzések. 141
