Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Kruzslicz István: Csongrád város mezőgazdasága és lakosainak helyzete II. József kataszteri földmérése tükrében

Ezután került sor a határ felmérésére, mely 1773. február 20-án kezdődött és június 23-án ért véget. Az urbáriumban 1773-ban Csongrádon 358 sessió és 317 úrbéres jobbágy szerepelt 20 764 hold úrbéres földterülettel, melyből az úrbéres szántóföld 12 888 hold, a kaszáló pedig 7876 hold. A sessiók és az úrbéres jobbágyok számában hamarosan jelentős csökkenés tapasztalható. A dikális összeírások szerint 1793—97-ben már csak 305 -f sessió, 1808-ban 303 -f sessió, 1810-ben 300-f sessió szerepel, illetve számítható ki a megadott úrbéres földterület alapján. Az adóösszeírásokból nem derül ki, hogy hová lettek a hiányzó úrbéres telkek. A dicálisokban a sessiók változásával szinkronban az úrbéres jobbágyok száma is erős ingadozást mutat: 1793—94-ben 225, 1808-ban 260, 1810-ben 238 fő. Ugyanígy az úrbéres szántóföld területe is csökkenést mutatott ezekben az években: 1200 négyszögöles holdakban kifejezve 1793—94-ben 10 993 -f hold szántó és 6718 -f hold kaszáló, 1808-ban 10930-f- hold szántó és 7173 -f- hold kaszáló, 1810-ben 10 813 -f hold szántó és 6608-f hold kaszáló szerepel a dicálisokban.49

Az adóösszeírásokból nem derül ki, hogy valójában mi történt, a kataszteri földmérés és más korabeli források azonban fényt derítenek a változás okaira. Az 1786-ban kezdődő kataszteri felmérés minden földdel rendelkezőt összeírt. A szállásföldek birtokosainál feltüntették, hogy úrbéres vagy árendás földdel rendelkeztek, így megállapítható volt, hányán rendelkeztek úrbéres és hányán árendás telekkel. Az urbáriummal történő egybevetés során kiderült, hogy az 1773. évi 317 úrbéres telekkel bíró jobbággyal szemben mindössze 249 úrbéres szállásfölddel rendelkezőt írtak össze 1786-ban. Ugyanakkor az árendás földek használóinak száma 36 fő, rajtuk kívül azonban olyanok is szereztek árendás földeket, akik úrbéres telekkel rendelkeztek. A 249 úrbéres telekkel bíró között 29 főnek volt árendás földje is. így az árendás szállásfölddel rendelkezők száma összesen 65 volt. Mindez azt bizonyítja, hogy a földesúri regulációt követően csak azok tudták megtartani telkeiket, akik a föld megműveléséhez elegendő igaerővel, mezőgazdasági eszközzel és munkaerővel rendelkeztek és így a megnövekedett adóterheket is viselni tudták. Hogy milyen nagymértékű volt a birtokos jobbágyok közötti fluktuáció, azt az urbárium és a kateszteri felmérés által feljegyzett telkes jobbágyok névszerinti azonosításával sikerült kimutatni. Az urbáriumban lévő 317 névből a kataszteri felmérésben már nem szerepel 152. Ezek a telkes jobbágyok elveszítették földjeiket. Az urbáriumban feltüntetett jobbágyok közül 160 a kataszteri fölmérésben is szerepel, rajtuk kívül 85 új telkes jobbágy nevével találkozunk. Megállapítható, hogy közel fele morzsolódott le azoknak, akik 1773-ban úrbéres telekkel rendelkeztek, helyettük újak jöttek, illetve telkükből árendás telek lett. Az urbárium bevezetésekor történő reguláció lehetőséget adott arra, hogy minden házzal és belső telekkel rendelkező jobbágy, sőt még 20 háznélküli is annyi úrbéres földet foghatott fel magának, amennyit akart. Ha viszont később nem bírta a telekre háruló állami és földesúri adót és járandóságokat teljesíteni, először kénytelen volt igaerejét, gazdasági eszközeit eladni, hogy adósságait törlessze, majd végképp elszegényedve elvesztette úrbéres telkét is. Ezeket a „kibecsült” telkeket azután a földesúr kiszakította az úrbéres állományból és olyanoknak osztotta ki, akik évi árendát fizettek a föld használatáért. Hódmezővásárhelyen is hasonló volt a helyzet, az úrbéres föld árendássá válhatott, a „kibecsült” jobbágyok helyébe ott is igaerővel rendelkezők léptek.50 * * A kataszteri felmérés idején így ezeket az árendás földeket a földesúr földjéhez tartozónak mérték fel, amit bizo49 CsmL Szf; IV. B. 1. b. Csongrád dicális conscriptiója 1793/94. IV. B. 3. b. Csongrád megye

dicális összesítői: 172/1808/1809, 174/1810/1811.

60 Rákos István: A feudalizmus utolsó évszázada. (1753—1848) Hódmezővásárhely története,

szerk: Szigeti János) Hódmezővásárhely, 1984.1. 556—557.

39