Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Kruzslicz István: Csongrád város mezőgazdasága és lakosainak helyzete II. József kataszteri földmérése tükrében
Termés Búza Rozs Árpa parcellák száma Zab db % db % db % db % 3-szoros 1 0,2 3 és 1/2-szeres 3 0,8 3 0,8 2 0,6 2 0,6 4-szeres 60 16,8 57 16,0 23 6,4 63 17,6 4 és 1/2-szeres 191 53,4 198 55,3 83 23,2 147 41,0 5-szörös 104 29,0 100 27,9 225 62,8 138 38,6 5 és 1/2-szeres 25 7,0 7 2,0 Összesen: 358 100,0 258 100,0 358 100,0 358 100,0 Megállapítható, hogy Csongrádon búzából és rozsból a szántóparcellák több mint 50%-a 4 és félszeresét hozta az elvetett magnak. Az 5-szörös terméshozam is közel 30%-os. Az árpánál viszont az 5-szörös maghozam dominált, a zabnál pedig a 4 és félszeres és az 5-szörös terméshozam volt a leggyakoribb. A legnagyobb terméshozam is jóllehet kis százalékban e két utolsó gabonanemnél fordult elő'. A 358 szántóparcellából árpa esetében 225-nél, zab esetében 138-nál 5-szörös termést becsültek. A 3 és félszeres, só't még a négyszeres maghozam is már rossz minó'ségűnek számított, míg a 4 és félszerestől az 5 és félszeresig terjedő hozamokat termő szántók jó minőségűek voltak. Az egy holdra jutó termésátlag kiszámításánál figyelembe vették a földek megművelésének módját. A szántóknak csak igen kis hányadát és főleg a II. szakaszban lévő allódiális szántókat művelték a nyomásos rendszernek megfelelően, amikor az első évben rozsot, a másodikban árpát vetettek, a harmadikban ugaron hagyták. A szántók többségét az alföldön hagyományos parlagolós rendszernek megfelelően művelték, mely földek évi terméshozamának megállapítására olyan számítási módszert kellett alkalmazni, amely a nyomásos rendszernek megfelelő háromévi termésátlagot mutatta ki. A szállásföldek állandósulása az urbárium behozatala után következett be, amikor egy-egy földdarab egyéni birtoklása kizárta az újabb és újabb földterület művelés alá fogását. Mindez arra kényszerítette a föld birtokosát, hogy a szállásföldjét több parcellára felosztva hasznosítsa. A szállásföld egy részét gabonával vetette be, a gabonanemeket évenként váltogatta (búza, rozs, árpa, zab), más részét kaszálóként hasznosította, majd a gabonával vetett parcella kimerülése után az addig kaszálóként használt földdarabot vetette be gabonával és az addigi gabonaföldjét most ugaron hagyta, illetve több éven át kaszálóként hasznosította. Ezért a felmérés során a gabona- és szénahozamok megállapításánál az első évben búzát, a másodikban árpát, a harmadikban zabot, a negyedikben rozsot (a sorrend változhatott) jegyeztek fel, az ötödik évben ugarként, míg a hatodik, hetedik és nyolcadik évben kaszálóként szerepeltették az egész szállásföldet, utána az évi átlagokat elosztották nyolccal, majd gabonából az 1/8-ad részt még megszorozták hárommal, így a háromévi átlagtermést kapták. Az egy holdra eső átlagtermést úgy számították ki, hogy a három esztendei össztermés egyharmad részét (ez Csongrádon 106 182 - pm.) osztották el az összes szántóterület holdajainak számával (12 568 hold 966 4 négyszögöl). Ebbe a szántó- területbe a kaszálókat nem számították bele. Egy hold földre az egy esztendei gabona- termést Csongrádon 8 pm-ben állapították meg. Az alábbi táblázat a megbecsült gabonatermés piaci értékét mutatja, beleértve a parifikáit gabonatermést is, viszont kivonva belőle az elvetett mag mennyiségét: 30
