Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
Az Erdélyből behozott fa feldolgozására viszonylag jelentős asztalos, kádár, kerékgyártó ipar jött létre, amelynek készítményeit elsősorban a Bácskában értékesítették.76 Forrásunk a szegedi pénzügyigazgatóság vonatkozásában a legkevésbé használható, mivel a Békés megyei területek kiestek e hivatal illetékességi köréből.77 Az ösz- szesítő szerint a szegedi, Csanádi, csongrádi bőripar jócskán vesztett jelentőségéből, és helyette az élelmiszeripar erősödött meg, sőt fontosak voltak egyes fa- és fémipari mesterségek is. 1828-hoz képest az iparok mutatóit a következőképpen hasonlíthatjuk össze: 1828 1862 II. kovács 196 408 III. molnár 234 998 IV. takács 325 390 IV. kötélverő 26 47 V. csizmadia 509 804 szűcs 228 210 tímár 100 69 Az adatokból itt is világosan látszik, hogy Csongrád és Csanád megyében még volt lehetőség a falvakban a felvásárlók számára végzett munkára. A gabonatermelés fellendülésével a molnárok száma négyszeresére nőtt, és a mezőgazdaság eszközigényei következtében megduplázódott a kovácsok száma is. A mérsékeltebb növekedés ellenére még mindig meghaladta a lakosság szükségleteit a csizmadiák és a csökkenő számú szűcsök teljesítménye. Mezőgazdasági termelés ÉS TŐKÉS FEJLŐDÉS 1870-IG Történetírásunkban elterjedt az a nézet, hogy a kézműipar egyes ágait és szervezeti formáit a kapitalista iparfejlődés alakította át, illetve sorvasztotta el. Ha a falusi és mezővárosi ipart vizsgáljuk, megállapíthjuk, hogy annak alakulásában a 19. század közepén az illető terület mezőgazdaságának nagyobb szerepe volt, mint bármely más tényezőnek. Az 1850-es, 1860-as években a gabonakonjunktúra egyre erőteljesebben bontakozott ki, Bács és Torontál megyében érte el csúcspontját, ahol a termőterületnek több, mint 65 %-a került eke alá. Békés, Csanád, Csongrád megyében a földterület nagy mennyisége miatt a legelőnek csak egy részét törték fel, és — mint korábban említettük — a viszonylag későn végrehajtott ármentesítési és még később befejezett belvízszabályozási munkák miatt a gabonatermelés később vált uralkodóvá. A gabona- konjuktúra kiterjedésekor nemcsak az ipari növények termelésével hagytak fel, hanem a földművelés helyenként az állattartás rovására is ment, megfosztva a feldolgozásra szánt bőrtől, gyapjútól, faggyútól a falusi iparűzőket. A vizsgált régióban az 1860-as évek végén Békés, Csanád, Csongrád megyékben volt lehetőség ilyen kiterjedt állattartásra, Temes megyében a legelők, Bács megyében a rétek igen szűkösek voltak, alatta maradva az országos átlagnak is. (1. XXXVI. táblázat!) ’* Jahresbericht der Handels- und Gewerbekammer in Temesvár ... über die Zustande der Industrie 1853—1856. Temesvár, 1858. 125. 77 A beosztásról Id. Landes-Regierungs Blatt 1854. 242
