Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
XXXVI. TÁBLÁZAT A FÖLDHASZNÁLAT MUTATÓI, A MŰVELÉSI ÁGAK ARÁNYA A TERMŐTERÜLET %-ÁBAN 18 6 778 Művelési ág Arad megye Bács megye Békés megye Szántó 32,80 65,19 53,20 Rét 10,85 4,91 14,81 Legelő 21,85 19,87 27,46 Kert, szőlő 7,32 4,35 3,11 Erdő 33,18 5,68 1,42 Összesen 100% 100% 100% Művelési ág Csanád megye Csongrád megye Temes megye Szántó 57,77 45,89 53,86 Rét 16,71 14,98 14,85 Legelő 22,44 29,91 14,73 Kert, szőlő 1,85 8,47 2,45 Erdő 1,23 0,75 14,11 Összesen 100% 100% 100% Művelési ág Torontál megye Országos arány Szántó 65,99 40,54 Rét 8,03 13,16 Legelő 20,84 16,92 Kert, szőlő 2,76 2,30 Erdő 2,38 27,08 Összesen 100% 100% Az átalakulás eredményeként — a kedvező adottságok ellenére — az állattenyésztés 1870-ben nem mutatott túl virágzó képet. (1. XXXVII. táblázat!) Vidékünkön az országos átlaghoz képest elsősorban a lótenyésztés volt jelentős, ami igaerő szempontjából a földművelés érdekeit szolgálta. A szarvasmarhák száma alig érte el az átlagot, sőt Bács és Békés megyében le is maradt tőle. A juhok száma 53 db/km2 volt országosan, amit lényegesen csak Bács, Békés és Csongrád megyében haladtak meg. A földművelő lakosság eszközigényeinek biztosítása, a kereskedők, a lassan fejlődő gyárak és a helyi kézműiparosok feladata volt, ami — mint láttuk — a fa- és fémipar egyes ágait fellendítette. Maga a gabonatermelés a malomipar fejlődését segítette elő, amivel céhes molnármesterek, falusi és uradalmi molnárok, sőt — kapitalista vállalkozások formájában — a kibővített vízimalmok és a gőzmalmok tulajdonosai is foglalkoztak. Az állattenyésztés eltérő alakulása befolyásolta a falusi bőr- és textilipar fejlődését. A kordovános, helyenként a csizmadia valamint a gyapjú- 78 78 Keleti Károly: A telekadó és kataster közgazdasági és statisztikai szempontból. Pest 1868. Vö. II. táblázat. 243
