Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)

eszközigényét, a molnárok dolgozták fel a megtermelt gabonát, míg a szűcs, csizmadia, kordovános és részben a takács mesterséget a juhászat hívta életre. A földbőség, a ritka településhálózat következtében úgy tűnik, hogy a 19. század elején az iparűzés ilyen lehetőségei még nem merültek ki, és a háziiparon túlmutató takács, szűcs, csizmadia mesterség a lakosság megélhetésének biztosításában még a következő években is nagy szerepet játszott.

Az iparosok termékeit felvásárló kereskedők száma az állattartó megyékben különböző volt. Békésben 47 kereskedő (az iparosok 6,05%-a), Csongrád megyében 57 kereskedő (az iparosok 5,97%-a) élt, ami alig felét teszi ki az országos átlagnak. Magas volt viszont a Csanád megyei kereskedők aránya (109 fő, az iparosok 20,29 %-a), és viszonylag sok kereskedő élt Szegeden is, ahol számuk (311) a mesterek 28,53 %-át érte el. E város kereskedői tudták felvásárolni — egyéb tevékenységük mellett — a Csongrád megyei bőriparosok termékeit, míg a békésiek inkább az Északra fekvő Bihar megye kereskedőivel álltak kapcsolatban. Biharban 1828-ban 1123 iparos mellett az országos átlagnál csaknem háromszor több, 327 kereskedő (29,11%) élt, akik nemcsak az erdélyi forgalom lebonyolításában játszottak nagy szerepet, hanem értékesítették a környező alföldi területek (Békés megye, Hajdú kerület) ipari és mező- gazdasági termékeit is.

Az 1828-as összeírás értékelése

A vizsgált délalföldi régió iparstruktúrájáról az 1828-as összeírás plasztikus képet nyújt. (1. XXIX táblázat!) Világosan megállapítható, hogy a terület két központja Temesvár és Szeged volt, amely városok a környező vármegyék iparát befolyásolták. Temesvárott a kapitalista iparfejlődés lehetőségei — a tőke és a munkaerő koncentrálódásával — már ebben az időben kialakultak, míg Szegeden a jövedelmező mező- gazdaság „lecsapolta” az ipari tőkét, és nem jöttek létre jelentősebb vállalkozások.

XXIX. TÁBLÁZAT

AZ ÁGAZATI STRUKTÚRA ÖSSZEFOGI ALÁSA 1828

Iparcsoport

Mester

%

Legény

összesen

%

I.

218

1,28

387

605

2,77

II.

4 535

26,61

1 455

5 990

27,39

III.

3 418

20,05

436

3 854

17,62

IV.

3 658

21,46

1 089

4 747

21,70

V.

4 870

28,57

1 324

6 194

28,32

VI.

346

2,03

135

481

2,20

Összesen

17 045

100%

4 826

21 871

100%

A másik tényező, amely a régió ipari fejlődését meghatározta, a kereskedők szerepének növekedése, a kereskedelmi tőke iparba áramlása volt. A délalföldi iparosok termékeit elszállító kereskedők általában ott éltek nagyobb számban, ahol a szállításra, a termékek továbbítására lehetőség volt. Ezért találkozunk a folyók mellett Újvidéken, Szegeden, Csanádban, Torontálban valamint Erdély és az Alföld találkozásánál fekvő

233