Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
ÁGAZATI MEGOSZLÁS CSONGRÁD MEGYÉBEN 182863 XXIII. TÁBLÁZAT Iparcsoport Mester Legény Összesen % I. 6 5 11 0,93 II. 275 71 346 29,22 III. 149 6 155 13,10 IV. 243 72 315 26,60 V. 280 76 356 30,07 VI. 1 — 1 0,08 Összesen 954 230 1 184 100% Csongrád megye iparában a mezővárosok igen fontos szerepet játszottak. Legjelentősebb Hódmezővásárhely volt, ahol 1828-ban 406 mester, 104 legény dolgozott, és így a 28 316 fős lakosságból minden 55. foglalkozott kézművességgel. Szentesen 320 volt a mesterek, 93 a legények, Csongrádon 102 a mesterek, 25 a legények száma. Míg a mezővárosokban minden 3—4. mesternek jutott legény, addig a falvakban és pusztákon 126 kézműves mellett összesen hat legény volt. A 19. század első felében a mezőgazdaság a falusi kézművesek számára sem biztosított megfelelő munkaerőt. (1. XXIV. táblázat!) XXIV. TÁBLÁZAT A Csongrád megyei mezővárosok iparának ÁGAZATI ÖSSZETÉTELE 182863 64 Iparcsoport Mester Legény Összesen % I. 6 5 11 1,05 II. 233 67 300 28,52 III. 140 6 146 13,88 IV. 190 71 261 24,80 V. 259 75 334 31,75 Összesen 828 224 1 052 100% A mezővárosok esetében is a bőriparosok vezettek, ahol főként a csizmadiák és szűcsök száma volt magas. Leginkább Hódmezővásárhelyen és Szentesen alakult ki a tájra jellemző, mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparűzés. Hódmezővásárhelyen 66 csizmadia volt 18 legénnyel, 52 takács 22 legénnyel, Szentesen 89 csizmadia 16 legénnyel, 44 takács 16 legénnyel. A gyapjút és bőrt feldolgozó mesterek termelése messze meghaladta a mezővárosi szükségleteket, így a termékeket kereskedők közvetítésével vagy anélkül külső piacokon értékesítették. Érdekes módon a legtöbb legény 63 OL N 26. Csongrád megye, egyedi ívek. 64 Barta László: Az 1828. évi országos összeírás Csongrád vármegyében. Tanulmányok Csongrád megye történetéből V. 11—15. Szeged, 1981. 230
