Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)

a bőriparokban és a takácsoknál dolgozott, ami azt mutatta, hogy az ilyen iparfejlődésnek még további perspektívái is voltak. A három mezővárosban viszonylag erős céhek működtek. A 18. században volt már szervezetük a csizmadiáknak, a szűcsöknek, takácsoknak, 1850-ben pedig Hódmezővásárhelyen 19, Szentesen 17, Csongrá- don 8 céh volt.65 66

A bőripar vezetett Békés megye kézműiparában is. Itt 1436 mester mellett 235 legény dolgozott, és összesen 42 féle ipart űztek. A munkaerőellátottság megyei szinten rosszabb volt, mint Csongrádban, a legények száma csak 16%-át tette ki a mesterekének. Oka az, hogy a mezővárosok itt kevésbé emelkedtek ki, és nem vonzották olyan mértékben a munkaerőt, mint Szentes vagy Hódmezővásárhely. (1. XXV. táblázat!)

XXV. TÁBLÁZAT

ÁGAZATI MEGOSZLÁS BÉKÉS MEGYÉBEN 18286‘

Iparcsoport

Mester

Legény

Összesen

%

I.

13

36

49

2,93

II.

419

70

489

29,25

III.

136

3

139

8,32

IV.

253

67

320

19,15

V.

615

59

674

40,35

Összesen

1 436

235

1 671

100%

Az ágazati megoszlás szerint a bőriparosok az összes kézművesnek csaknem felét tették ki, ami azt jelentette, hogy minden 204. lakos bőrfeldolgozással foglalkozott. Köztük 367 csizmadia, 100 szűcs, 30 szíjgyártó és 73 kordovános volt. A bőripar elsősorban a juhászaira épült, és a mesterek kevésbé foglalkoztak nehézbőrök kikészítésével és feldolgozásával. Ennek megfelelően alacsony volt a tímárok (16) és a vargák (12) száma is, akik a marhabőrt feldolgozták volna. A bőriparban különösen alacsony volt a legények száma, legfeljebb a tímároknak jutott segítség. A csizmadiákat, szűcsöket, kordovánosokat jórészt a kereskedők számára, részmunkaidőben (is) dolgozó mestereknek tekinthetjük.

Csanád megye 13 helységében éltek iparosok. Köztük Makó iparosodottsága emelkedett ki, ahol 343 mester és 67 legény volt. A másik mezővárosban, Nagylakon csak 105 mester és 15 legény, a harmadikban Battonyán csak 22 mester és 2 legény dolgozott. A legények alacsony számára jellemző, hogy a falvakban élő, mindössze 67 mester 7 legényt foglalkoztatott. Az ipar ágazati összetételét a makói kézművesek határozták meg. (1. XXVI. táblázat!)

Csanádban a szomszédos megyékhez hasonlóan a bőripar állt az élen, amivel minden 244. lakos foglalkozott. (1. XXVII. táblázat!) Az iparcsoportok élén a területi összesítés szerint is a bőripar állt, amit a fa- és fém-, valamint a textilipar követett. A csoportokon belül összesen nyolc fontos ipar emelkedett ki. (1. XXVIII. táblázat!) A felsorolt, távolabbi piacokat is ellátó mesterségek a mezőgazdaság függvényében fejlődtek. A nagyszámú kovács elégítette ki a földművelők és állattenyésztők

65 Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története. Harmadik rész. Bp. 1900. 450—455.

66 OL N 26. Békés megye, generállá.

231